Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken

rencé és Csóti Ferencé, de hogy arrúl papír készült vóna, nem tudok. Mindön esetre a harangot 1963-ban áthozták ide, azóta itt van." Ugyanerről az időről Varga Ferencnek és Grynaeus Tamásnak mondotta Makra Ferenc: „Én betegös embör vagyok, én nem vállaltam. Mármint a harangozást egyedül. Még akkor se, ha egészségös lönnék. Hátha én emék Szentkútra, vagy lakodalomba mennék, akkor sem harangozhatok, ha jön egy vihar. Két embör mellém állt, mögértötték, hogy én magam semmiképpen se vállalom a harangozást. így aztán a Csúcs Ferenc harangozott sokszor." Makra Ferenc olykor mégis harangozott. Oka volt, hogy a másik ember Csóti Ferenc nemsokára meghalt, és mivel a harang már a Makra portán állott, nem is volt más választása. 3. kép. Balról: Énekös Makra Ferenc Makra Ferenc 1949-ben nősült meg. A harangozásért a högybéli gazdáktól már nemigen kapott semmit - se terményt, se pénzt - mert a téeszesítés szele itt is rombolt. Inkább „böcsületbűl" harangozott. Nyáron reggel ötkor húzta a kötelet, télidőn hatkor. Délben megint, majd nyári estén nyolckor, télen hétkor harangozott. „Amikor az uram lébetegödött, amíg Csóti Ferenc élt, addig ő segítőit a harangozásban. De amikor az uram 1987-ben möghalt, attól fogva nem szól a harang."