Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szűcs J.: A csongrádi múzeum néprajzi gyűjteménye II.

1.), mint ritkasága miatt nem teljes, hiányos tárgyként is feltétlenül begyűjtendőről írtam két évvel ezelőtti előadásomban. Az ajándékozóval újra beszélgetve tisztáztuk, hogy a nevezett fordított kúp alakú, mészkőből kivájt eszközt a vízpad mellett fa állványra állítva használták a Tisza vizének szűrésére. (A mészkő edényből lecsöpögő tiszta vizet az állvány alatti vödörbe fogták föl.) Vagyis nemcsak hajón, hanem a vízparti településeken, esetünkben Csongrádon is használták a folyóvíz tisztítására. Érdemes lenne a mészkő edényt a háromnegyedéig megmaradt darab alapján rekonstruáltatni, és a Gyökér utcai ház pitvarában állvánnyal, vödörrel kiegészítve a víztisztításnak a mai módszerét megelőző dokumentumaként, egyben vízparti szabadkéményes konyha berendezéseként a vízpad és a téka (csongrádi nevén palackos) mellett kiállítani. Több kubikostalicska került a múzeumba. Ezeket arányaik, egyben származási helyük és állapotuk különbözősége miatt be is kellett gyűjteni. Egyetlen új, rendelésre készült van köztük. Leltári száma: 86. 7. 1. Ezt 1986-ban Az Alföld folyója, a Tisza című tv-film készítésekor, annak szakértőjeként rendeltem meg a környékben még élő és dolgozó, szentesi talicskakészítő bognárnál, Nagy Bálintnál. Erről a talicskáról tudjuk pontosan, hogy ki, mikor készítette és mennyibe került. A készítés, az összeállítás egy fázisát a Duna Televízió egyik stábja filmre is vette. A felvétel, mivel a Tiszáról szóló filmbe már nem fért bele, az Örökségünk sorozat (szerkesztő Lengyel Gyula, rendező Orbán Ágnes, emlékezetem szerint operatőr a csongrádi származású Kátai Balázs) egyik darabja lett. Az előbbiek ismeretében a többi, múzeumi tárgyként beleltározott kubikostalicska között a Nagy Bálint készítette talicska adatoltsága, dokumentáltsága miatt egyedinek számít. Fontos, a muzeológusok által inkább csak beszélgetésekben felvetett kérdés, hogy ki, mikor és miért ajánl föl tárgyakat a múzeumnak. Nézzük meg ezt a kérdést is! A múzeumnak gyakran akkor ajánlanak föl, akkor akarnak eladni vagy ajándékozni tárgyakat, fényképeket, esetleg dokumentumokat, amikor annak használója, készíttetője meghalt, és az örökösöknek ahhoz már nincs személyes kötődése. A parasztgazda megjelenéséhez tartozó, napjainkig is megmaradt, legszebb zsinóros kabátot és a hozzá tartozó nadrágot a Szépe családból a fiú és felesége az anya halála után hozta be. Az öltönyt az anya 1956-ban csináltatta az akkor már felnőtt fiának, aki azt soha nem viselte. (Ennek egyik oka az lehetett, hogy nehéz posztó anyagból készült ruha kényelmetlen viselet volt. Másik oka, hogy 1959-1960-ban a földek termelőszövetkezeti tulajdonba vételével megszűnt az a társadalmi réteg, a parasztgazdák rétege, amelynek státuszszimbóluma volt a zsinóros öltözet vagy más néven bocskai. A szülők, az anya iránti tiszteletből annak haláláig őrizték a ruhát.