Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Nagy V.: Cs. Hódi Mihály 1935-ös butellája

gyakran német vagy cseh-morva személyek voltak. Emellett azonban a korabeli népi fazekasság formavilága és a habán fazekasok tevékenysége is befolyásolta.

15 Az évszázadok során tehát a fazekasság és az üvegművesség szoros kölcsönhatásban élt. Ennek legjobb példái azok az erdélyi hutákban készült, félig áttetsző zománcfestéssel díszített opálüvegek, melyeknek vizsgálata azt mutatta, hogy ezeket habán fazekasok díszítették tovább.

16 Összegzésképpen sorravehetjük azokat a formai és díszítésbeli egyezéseket, melyek megtalálhatók a vásárhelyi butellákon és az előzményüket képező üvegedényeken egyaránt. Legszembeötlőbb természetesen a formai hasonlóság, azaz a téglalap vagy négyzet keresztmetszetű hasáb, a többnyire keskeny, kicsi száj. Az említett üvegpalackoknál gyakori a visszametszett sarok, erre sok vásárhelyi cserépbutellánál is találunk példát. A pincetok palackok jellemzője többek között, hogy a szűk nyak alatt látható az üvegmasszába való második bemerítés nyoma, azaz a nyakrész hozzátoldása.

17 A gyűjtők ezeket különnyakú üvegeknek nevezik. Cserépbutellák esetén a technika ezt a megoldást nem indokolja, egyes példányokon mégis látható, hogy jelzik formáláskor egy kiemelkedő gyűrűvel, vagy írókázás esetén egy festett körrel, amire még Vékony Sándor edényein is van példa a 20. század közepén. Ez már a későbbi fazekasoknál nem tudatos. Díszítmények esetében elsősorban a szerkezeti hasonlóságot kell kiemelnünk: az első és hátsó két nagyobb lapon a fő díszítmény kapott helyet, mely általában ember- vagy állatábrázolás, virágmotívum. A keskeny oldalon hosszúszárú növényi díszítmény, leggyakrabban leveles ág van. A habán üvegbutellákról írva Katona Imre megállapítja: „A visszahúzott sarokrészeken találhatók a legegyszerűbb minták: könyvkolofonok záródíszeihez hasonló fonatok..."

18 Ennek nyomait őrizhetik egyes vásárhelyi butellák sarokélein végigvonuló, fonatra emlékeztető vagy ujjbenyomásos rátétdíszek. Ez utóbbi a makói butellákon különösen hangsúlyos szerepet kapott. Cs. Hódi Mihály butelláján jól látható a visszametszett sarok és az abban elhelyezett rátétes fonat, mintegy a térbe kiemelve az üvegbutellák hasonló, de síkban elhelyezett díszítményét. Végigtekintve a szakirodalom által közölt, fotókon és rajzokon bemutatott üvegpalackokon, megállapíthatjuk, hogy a népi használatra készített festett vagy gravírozott üvegedények díszítményei, motívumai sok esetben szintén hasonlóságot mutatnak a butellák karcolt díszítményei vei. Kresz Mária a kulacsok, és kancsók díszítményeiben látja az előzményeit a butellák karcolt motívumainak, ahogy a korábbi idézetből kiderült. Véleményem szerint az, hogy a kulacs és a kancsó formailag korábbi, nem jelenti azt, hogy karcolt díszítésük is korábbi, mint a butelláké. A karcolt díszítésnek ez a stílusa a 19. század elején alakulhatott ki egyidőben a butella forma megjelenésével, s ebben szerepet játszhattak a korabeli üvegedények is. A festés