Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Katkóné Bagi Éva: Kiegészítő adatok egy öltöztetős Mária-szobor történetéhez

Mikor idáig jutottam olvasmányaimban, felfigyeltem Lantosné Imre Mária: Öltöztetős Mária szobrok Magyarországon című cikkére, melyben többek közt említést tesz egy szoborról amely az egykori fölsövárosi templomból került volna ki és vízből való kimentése után magánszemélyek tulajdonába került. A szerző lábjegyzetben Bálint Sándorra hivatkozott. Felébredt reménykedéssel kerestem a megjelölt kötetet. A szöveg az egykor volt Szent György templommal foglalkozik, amely (Cs. Sebestyén Károly kutatására hivatkozva) a 12. századtól a 18. századig működött mint templom, majd említést tesz egy szoborról, ami a múzeumba került. A lábjegyzetben Tömörkény István Mária legendák Szegeden című tanulmányára hivatkozik. Aíig vártam a következő munkanapot, hogy elolvashassam a jelzett cikket és reménykedtem, ha nagyon figyelmes leszek talán sikerül valamilyen utalást találni, amiből rá lehet ismerni a mi öltöztetős Mária szobrunkra. A siker azonban váratott magára. Az említett cikket napokig kereste Szeged összes könyvtárosa, továbbá tapasztalt kollégáim próbálták megfejteni a Bálint Sándor kötetben olvasott hiányos lábjegyzetet. Ráadásul ez az írás a Tömörkény monográfiából is kimaradt. (A sors különös játéka folytán nem csak a szobor tűnt el egy évszázadra, hanem még a róla szól írásnak is nyoma veszett.) Végül hosszú kutatás után az Ethnográfiai Értesítőben megtaláltuk a keresett cikket és az eredmény felülmúlt minden várakozást! Fellapozván a megjelölt oldalt, minden kétséget kizáróan ott volt mi Mária szobrunk. A fényképen épen és egészségesen láthattuk. Alig hittem a szememnek! (3. fotó) Az írás pedig a következőképpen szólt: a mellékelt képen bemutatott, fából faragott Mária-szobor jutott a városi múzeum birtokába. A szobor állítólag a szeged-felsővárosi elpusztult Szent-György templom fölszereléséből való. Ez a szobor az egész testében ki van faragva, és semmiesetre sem valami barkácsoló kontárnak a munkája, a faragás jó, s az alak minden tagjában szép formákat mutat. A festett részen: A kézen finom, hosszú ujjak. A lábon római szandál, a szíjjal pirosra festve, mint az eredeti egykoriakon. A kezekben fából való aranyozott királypálcza. A karok mozgathatók, a mivel a királypálcza tartásának különféle állást lehet adni. A dús fekete haj fölött fából faragott aranyozott korona, fekete szem nagy, árnyékos szemöldökkel, az arcz pedig hasonlít ahhoz a felső-városi típushoz, amelyre azt