Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Katkóné Bagi Éva: Kiegészítő adatok egy öltöztetős Mária-szobor történetéhez

szokták volt mondani: ez már csakugyan szép leány. Én bizony ma már nem sokat látok belőlük, de gyermekkoromban, a mikor még a tiszai merőgető-lápokról hordták haza esténkint a tisztába öltözött leányok az abraniczarúdon korsókban az ivóvizet, sokat láttam: Ez a szoborarcz olyan, mintha csak azokra emlékezném, szép, szelíd, fölpillantó nézése van neki. Ruházata vadgalambszínű régi selyem, ugyanolyan színű palásttal, csipkézve szépen. (A felsővároson a régi, nagy számot kitevő vízi molnárságnak az ünneplő ruhája vadgalambszínű posztóból készült, meggyszínbársony gallérral a nyakán.) Hogy csakugyan a felsővárosi elpusztult szent György-templomból való volna-e nem tudható. Nálunk annyi mindent elpusztított török és tatár, tűzveszedelem és számuk sem tudható árvizek, hogy biztos nyomok itt olykor még aránylag csekély időkre visszamenőleg sem találhatók. Annyi bizonyos, hogy a pápai tizedlajstrom szerint már a XIV. században a plébános jókora adót fizetett ezüstben. I. Mátyás királytól pedig van egy oklevél 1458-ból a városi levéltárban, a mely szerint a város a szent György-plébániának „ősidőktőlfogva " kegyura. Mint boldogult elődöm, Reizner János úr, a város történetírója mondja, valószínű, hogy az egész plébánia és a templom elpusztult a török hódoltság alatt és az anyagát a török beépítette a vár falába, annak a várnak a falába, a melyről már Tinódy Sebestyén is énekelt. A török hadak kiűzése után a magisztrátor újra fölépíttette, de már akkor csak „sártapasz közé rakott" volt az egykori neves kegyúri hely s „ roskadozott". Ez az ezerhétszázas évek első negyedében volt, ugyanezen évben föl is szentelte Falkenstein báró csanádi püspök, de pár év múlva elhagyták és pusztulni engedték, mert közben a belsővárosi templomot renoválták, a Belgrádból kiüldözött minoriták pedig a felsővároson új templomot építettek: a régi rozoga szent helyre nem volt többé szükség. A hátulja beroskadt, de azért romjaiban sokáig megmaradt. A tornya, bár eredeti építészeti formájából kivetkőztetve állott, a kapuja alját, az egykori templombejáratát a vízipuskák eltartására használták fel még a múlt század első negyedében is s ott állott továbbá a deres, a melyen a felsővárosi városbíró az illetőkre a hárum pálczárumot rámérette. Ha a Mária-szobor a szent György plébánia templomából való, nem származhatott abból az időből, a midőn ez már csak „sártapasz között", vagyis hogy czigányvokolás között vergődött. Ha onnan való, a ré-