Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

»A búsongó Amor« című kötete. Majd két évig a bécsi Képzőművészeti Akadémiának volt a növendéke, ahol Hess Mihály keze alatt vált festőművésszé. 1809-ben visszatért Erdélybe. Wándza ismét a színtársulathoz szerződött, ám a színház mecénása Wesselényi Miklós meghalt, Kotsi Patkó Jánost pedig a pénzügyi zavarok miatt e/távolították az igazgatásból. Rövid huzavona után Wándza Mihályt bízták meg a színház vezetésével, aki átvéve „ a színészeti kellékeket és a bibliothecát", 1810. február 23-án szerződést kötött Wesselényi özvegyével: a Wesselényi-házat alakították át színházzá. Wándza ügyes vezetése alatt elnyerték a közönség tetszését, többször játszottak Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Debrecenben is. Három év múlva azonban ez a társulat feloszlott, a színház épületét pedig lovardává alakították át. Wándza 1816-ban Nagyváradon tartózkodott. Itt vette feleségül Kuti Zsuzsannát, s ugyanitt nyomtatta ki a »Zöld Marcit«. A következő évben Miskolcon telepedett le. Nem tudjuk biztosan, hogy volt-e köze a színházhoz, de Szinnyei József adatai szerint 1818 tavaszán előadta a » Mózes « c. drámáját... Miskolcon főleg a képírás, a festészet lett a hivatása, s jó hírű művészként ismerték. A húszas években festett a legtöbbet, főleg arcképeket és csendéleteket, de nagy történelmi vásznakat is. A jó módú emberek sorába emelkedett, mert nem restellt pénzkölcsönzéssel sem foglalkozni. 0 és ügyvéd fia szerezte meg azt a kis birtokot az Avas oldalán, amelyet a lakosság Wándza-telepként emlegetett... Unokája, már »Vancza« Mihály író, újságíró lett. Szeged városának is volt kapcsolata az egykori színidirektor Wándzával: az 1898-ban megjelent A szegedi magyar színészet száz éve című könyvében Szmollény Nándor közli, hogy a Hazai és Külföldi Tudósítások (1823. évfolyam 19. száma) igen értékes kritikát írt e társaságról

8

: ...a Wanza Mihály-féle debreczen-nagyvaradi társulat kereste föl Szegedet, s itt két hónapig szép anyagi és erkölcsi sikerrel játszott, mely augusztus 24-én búcsúzott el Szegedtől, mely alkalommal a várban, szabad ég alatt, Kisfaludy Károly: »Kemeny Simon és Hunyady János« czimü darabját játszotta el.