Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

lönbözőképpen írták nevüket: így találkozhatunk Wándza, Vandza, Váncza változatokkal, sőt, egyes bibliográfiában Kanza-formával is. Az utókor műtörténészei közül többen tehetségtelennek és csekély felkészültségűnek tartották Wándzát, és ezt a minősítést átvette több lexikon is.

3 Álljon itt egy szélsőséges példa közülük: 1906-ban Myskovszky Ernő megemlíti azon festők között, akik „...kultúrviszonyainkra nem voltak kedvező hatással'*.

7 Ezek az ítélkező és egyoldalú kritikai vélemények méltánytalanok a képíróval szemben, mert nem szólnak tevékenysége egészének kortörténeti jelentőségéről. Figyelmen kívül hagyják a tényt: Wándza, a magyarországi táblabíró-korszak vándorfestöjeként, nehéz és bonyolult történelmi viszonyok között, vidéken próbálkozott a független magyar festészet megteremtésével.' A festő munkásságát Döbrentei Gábor mellett maga Kazinczy" is méltatta egyik 1811-ben írt levelében, amikor megemlékezik róla: „... hogy korábban látta Wándza festményeit Bécsben és sajnálja, hogy már nem folytatja ott művészetét". Szendrei János a festő egyik jeles kutatója 1910-ben pedig így fogalmaz: ... Különös, többarcú egyéniség volt a XIX. század elején. A művészet négy ágában volt szerepe, a színészet történetében, a nyelvújításban, a festészetben, és a színi irodalomban. Igazán kiemelkedőt semmilyen téren nem alkotott, hiányzott belőle az eredetiség. Viszont meglepő, friss érzékenységgel találta fel magát az újban, a még alig csírázó irányzatokban. A reformkor előtti művelődés érdekes alakja marad, akinek neve a színészet hőskorának és a népszínmű történetének eseményeivel is összeforrott. Csorba Zoltán irodalomtörténész 1973-ban megjelent könyvében hivatkozik az említett történetíró monográfiájára, és a Wándza-utódok birtokában talált 1838. évi Famíliái ismertetés-t is közli

7

: Wándza Mihály Erdélyből származott, a szilágysági Perecsen nevű kisközségben született 1781. október 12-én. Apja sokgyermekes református pap. A kis Mihály Erdély fővárosában, Kolozsvárott tanult, s ugyanitt sajátította el a festészet elemeit Neuhauser Ferenctől. Tanulmányait azonban fiatalon abbahagyta, s a Wesselényi Miklós által patronált erdélyi társulatba állt be vándorszínésznek. Mint színész nem emelkedett ki, inkább a díszletfestést bízták rá. 1806-ban Pesten találjuk, itt jelenik meg