Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: „Visszajött a mi fiunk!” (Adalék a Tornyai bibliográfiához)

ként hadd említsem, hogy a városi közigazgatás működését csak 120150%-os, ún. városi pótadóval tudták biztosítani, eltérően az ipari városok 50-60%-os pótadójától. Emellett azonban a városvezetés szemlélete is kedvezőtlenül alakult a kulturális, művészeti élet szempontjából. Ezt a város polgármestere az elszármazott művészek (Tornyai, Rudnay. Pásztor. Pogány, Kallós, Darvassy) 1926-ban megrendezett kiállításának nyitásakor őszintén meg is állapította: ., Valljuk be nyíltan, hogy e város a múltban nem egy súlyos mulasztást követett el a művészettel és művész fiaival szemben, hogy talán néha egy kissé mostoha anya volt. De én ünnepélyes fogadást teszek most a nagyközönség és a művészek előtt, hogy amíg én polgármesteri székben ülök, rajta leszünk én, a tanács és a város nemes közönsége, hogy elődeink mulasztását kipótoljuk, hogy e város a magyar művészetnek hűséges istápolója, művész fiainak pedig valóban szerető édesanyja legyen. " Dr. Soós István polgármester fogadalma ellenére azonban még majd egy évtizedig szinte semmi sem változott. A szellemi élet szempontjából, továbbá Tornyai János és szülővárosa közötti elhidegült kapcsolatban is döntő fordulatot az 1934-es esztendő hozott. Ekkor alakult meg ugyanis Hódmezővásárhelyen a város nagy, festő fiáról elnevezett tudományos és irodalmi társaság. Ennek gondolatcsírája, terve Galyasi Miklós Kinizsi utcai lakásában, a „műveremben" és baráti körében indult el. Ennek mintegy előkészítéseként a Vásárhelyi Független Újságban 1934. április 22-től folytatásokban megjelent Faragó Sándor tollából Tornyai első életrajza. Ezt a Társaság önálló kiadványként még abban az évben publikálta is. És július 14-én már meg is alakult a Tornyai Társaság. Az alakuló ülésen Szathmáry Tihamér literátus ny. főispán (a Társaság későbbi alelnöke) ismertette a kitűzött célokat, mely szerint a Társaság feladata, hogy „Előmozdítsa a kulturális mozgalmakat, és istápolója legyen a művészeteknek, valamint az itt élő művészeknek, egyszersmind egyengesse az utat a feltörekvő, ismeretlen tehetségek részére. " Ugyanő fejtette ki, hogy reménye szerint a kezdeményezés nem jut szalmaláng-felbuzdulás sorsra. Ezzel nyilván a sajtóban előzőleg megjelent, eléggé pesszimista történelmi viszszapillantásokra kívánt reflektálni. Ezekben azt vetették fel, hogy voltak már a városban egyesületek és kulturális mozgalmak eddig is, de a megalakulás formaságainál alig vitték többre. A Pákozdy Ferenc költő által ismertetett alapszabály elfogadása után került sor a tiszti kar, a tiszteletbeli, valamint a rendes tagok megválasztására. Az alapszabály a rendes tagok