Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: „Visszajött a mi fiunk!” (Adalék a Tornyai bibliográfiához)

számát behatárolta, helyből és vidékről 30-30 főben. Az alapszabály ugyan pártoló tagságot is ismert, ez azonban kezdeti nekibuzdulás után teljesen megszűnt. A Társaság örökös elnökévé Tornyai Jánost, alelnökké, a már idézett Szathmáry Tihamért és Dr. Wiener Tibor görögkeleti lelkészt, etnográfust, ügyvezető elnökké Pákozdy Ferenc költőt, titkárrá pedig Galyasi Miklós költő, későbbi múzeumigazgatót választották meg. A tiszteletbeli tagok összetételében protokoll karakterű irányultság állapítható meg, számos helyi notabilitást választottak be ezek sorába. (Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ez időben József főherceget választotta meg elnökéül, akkor bocsánatos bűnnek kell tekintenünk ezt a helyi lojalitást.) A tiszteletbeli tagok sorából ki kell emelnünk Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Kallós Ede szobrász-, Rudnay Gyula, László Fülöp festőművészeket, Baktay Ervin India-kutatót. Kogutovicz Károly földrajztudóst és Dr. Imre József orvosprofesszort. A rendes tagok túlnyomó többségét a helyi alkotó értelmiség tagjai képezték. Vidékiek közül meg kell azonban említenünk Bálint Sándor etnográfust. Budai György grafikust, József Attila költőt, Rudolfy Dezső zeneszerzőt. Barcsay Jenő festőművészt. A megalakulás után közvetlenül, július 16-án levelet írtak Tornyai Jánosnak. Idézet a levélből: „Kedves vezérünk! Mint a címzésből és megszólításból alkalmasint sejted is már szülővárosodban együvé sereglettünk a neved és művészeted csillaga alatt mindannyian, akik úgy véljük, hogy ez a se vége, se hossza vásárhelyi éjszaka, fölöslegesen rejteget még napvilágra kívánkozó kincseket. A Tornyai Társaság, amely minap vágott neki előre láthatólag küzdelmes útjának, egyesíteni akar minden vásárhelyi vagy e várossal legalább rokonságot valló erőt, mely a magyar művelődésért tett már valamit ..." Ugyanebben a levélben megírták Tornyai Jánosnak azt is, hogy a Társaság első feladatának tekinti az ő 50 éves alkotó munkássága megünneplését. Egyidejűleg kérték a mester hozzájárulását a kiállításhoz, valamint annak közlését is, hogy mely időpont felelne meg leginkább számára. Tornyai János, aki ez időben Szentendrén tartózkodott, örömmel vette a levélben foglaltakat és szorgalmasan dolgozott az ünnepi bemutatkozásra. Tornyai János november 12-én érkezett Vásárhelyre és gimnáziumi osztálytársa, régi barátja. Zsarkó Antal Bocskai utcai házában szállt meg (Ide kívánkozik, hogy Zsarkó Antal nemcsak barátja, de gyűjtője is volt Tornyainak, hiszen már az 1909-es negyedszázados jubileumi kiállításon is