Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ozsváth Gábor Dániel: A szentes-dónáti Csúcs-féle szélmalom (Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való áttelepítésének műemléki, gépészeti problémái)

kaira". Ezek szerint számukra is nyilvánvaló volt, hogy az ácsszerkezet fe­lületes, nem felel meg szakmai követelményeknek. A szélmalmok helyének kiválasztásánál mindig fontos tényező volt, hogy lehetőleg kis dombra, kiemelkedésre épüljön annak érdekében, hogy a szél járását fák, építmények ne zavarják. Amennyiben ez az adott­ság hiányzott, úgy maguk kubikoltak megfelelő dombot. Az ennek megfe­lelően eredetileg kis dombra épült malom alsó átmérője 8,40 m, falvastag­sága itt 1,2 m. Falazata vegyes: külső és belső palástja égetett téglából ké­szült. A külső palástot a tégla rövid oldalával kifelé rakták körbe, míg a belsőt sukkra, azaz hosszú oldalával befelé, hogy jól kössön. A két palást közét pedig szárított vályoggal töltötték ki. A tornyos magyar típusú szélmalomban belülről négy szint különül el: alulról haladva I. lisztespad, II. kőpad, III. sebeskerékpad és IV. nagykerékpad (4. ábra). I. Lisztespad Ezen a szinten a szélmalmokon rendszerint két ajtót nyitottak, egyet dél-keleti és egyet dél-nyugati irányban. Ennek kettős oka van: egy­részt általa biztosítják a szint megvilágítását, másfelől ily módón bármely vitorlaállásnál marad balesetmentes, szabad bejárás a malomba (számozás az 5-6. ábrák alapján). Itt tartózkodott legtöbbet a molnár. Ideérkezett a gabona, majd r zintén ide ért vissza az őrlemény is. Ebből érthető, hogy ezen a szinten helyezték el a gabona felvonására szolgáló lisztfelvonó\{\). Itt található a forgókövek tengelyének alsó feltámasztása, a vaspalló{2) és a serpe­nyőig). A vaspalló egy csavaros emelő(4) közbeiktatásával emelhető vagy süllyeszthető, segítségével állítja be a molnár a kövek közötti távolságot. A szálvas vége a vaspallón található oldalozó perselybe, serpenyőbe tá­maszkodik. Ez utóbbi minden irányból csavarral elmozdítható, segítségé­vel állítja be a molnár a kövek párhuzamosságát, azaz, hogy azok ne ver­jenek. Ezt a müveletet nevezik lajtolásnak. Ide érkezik a sípokon(5) ke­resztül a kövek közül kijövő őrlemény. Ezt vagy közvetlenül a liszteslá­dákba(6), zsákokba(l) vezetik, vagy pedig a felszerelt cilindersziták(%) belsejébe, hogy itt szétválogatva minőség szerint külön fogják fel. A ci­linderszita meghajtása a forgókő tengelyére, a szálvasra szerelt fatárcsá­ról(9) szíj-, majd a szitára szerelt fogaskerék-áttétellel történik.

Next

/
Thumbnails
Contents