Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szenteltvíztartók

kát is mindjárt meghintik vele. Az új jószág első ételére kereszt alakban szenteltvizet öntenek. Az ájult ember arcát szenteltvízzel dörzsölik. A szenteltvizes üveg száját nem szokás bedugni, hogy az angyalok inni tudjanak belőle. Torokfájáskor nyelni szokták. Aki lefekvés előtt a feje alá szenteltvizes üveget tesz, az éjjel nem hal meg. Régiek kenyérsütéskor néhány csöpp szenteltvizet szoktak önteni a tésztába, hogy szépen keljen meg. A Boszorkánypörökben is előfordul. Reizner, IV. 391. " A Néprajzi Lexikon 4. kötetében (1981, 652.) Pócs Éva ír a szenteltvízről: „A magyar népi hitvilág egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. A vele való behintés, vagy önálló eljárás, vagy különböző mágikus eljárások kísérője. Mágikus jellegét szentelt voltának (szentelmények) és hasonló funkciójú egyházi használatának köszönheti. Európa minden római katolikus népének hitvilágában hasonló szerepe volt. Használata végigkísérte a növénytermesztés és állattenyésztés minden fontos mozzanatát: behintették vele elles kor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a fészket, vetés előtt a magot. Sokfelé a kovászt, a teknőt, illetve az emberi élet fontos eseményeit. Például az újszülött bölcsőjét minden este beszentelték. Azokon a napokon, amikor a rontás veszélyétől különösen tartottak, behintették az istállókat, és a szoba négy sarkát is. Altalános hit volt, hogy a szentelt volta miatt a boszorkányt elűzi. Hatásosnak tartották visszajáró halott (lélek) elűzésére is. Gyógyító hatása igen változatos: elvileg minden betegségre jónak tartották. Am csak más gyógyszerek és gyógykezelések mellett alkalmazták a vele való behintést, mint ijedtség, vagy szemmelverés esetén szenteltvizes jegykendővel kötötték be a gyereket. Testi-lelki megtisztulás céljából bizonyos ünnepnapokon ittak is belőle. Mindezzel ellentétben, a református községekben közmondásos volt a szenteltvíz hatásának volta. így: 'Se nem árt, se nem használ. Mint a szenteltvíz. ' Másként: 'Annyit ér, mint a körösi szenteltvíz. ' Vagyis nem sokat ér. " A szegedi búcsújárók híres búcsú- és zarándokhelyekről föltétlen hoztak haza szentelményeket, közöttük nem egy helyről — Radnáról, Pálosszentkútról, Mátraverebélyszentkútról, és máshonnan is — szenteltvizet. Sőt, az alsóvárosi templom közelében egykor meglelhető Csöpöske tóból, majd annak feltöltését követően a közeli Szent Antal utca egyik udvarában lévő ásottkútból. A távoli búcsúhelyekről általában ott vásárolt cserép szenteltvizes korsóban, vagy butykosban hozták a vizet, amelyekről