Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás Hódmezővásárhelyen

miatt az egész vásárhelyi parasztság számára fontos volt, mind a mezőgazdasági munkákhoz, mind a közlekedéshez. Ezért a lóállomány zöme a kisgazdák kezén volt.

5 A minőségi lótartás azonban inkább a nagygazdák jellemzője. A szép ló itt státuszszimbólum, inkább csak a közlekedéshez használták. Az 1904-es kiállításon a lovakat felvonultató gazdák többsége a város nagygazda rétegéből került ki. Ezt tükrözik az olyan családnevek, mint Nagy Kardos, Zsarkó, Cz. Nagy, Török, Lázár, Orovecz, Olasz, Vékony. Ezek közül többen 100 holdon felül gazdálkodó családok. A kisgazdák inkább a remonda lovak tenyésztésére fordítottak gondot. A század elején Hódmezővásárhely lótenyésztése szolgáltatta a hadsereg részére a legtöbb lovat. Az egyöntetű fajtajelleg kialakítására való törekvés már a múlt század második felében megnyilvánult, azonban az 1904-es kiállításon bemutatott lovak még meglehetősen vegyes fajtákat képviseltek. Míg eredetileg az alapvető igény a parasztság részéről az erős igásló tenyésztése volt, addig a katonaság igényei megváltoztatták a tenyészirányt. „Tenyésztették a gyors és kitartó, edzett Nóniusz törzs lovait, az angol félvér Furiosot, North Star-t, az arabs vérre alapított Gidránt, tehát olyan lovakat, amelyek kitűnő hámos lovak, de remondának is megfelelnek."

6 Csak a két világháború között vált céltudatos tevékenységgé a Forioso-North Star mint táj fajta tenyésztése. A szarvasmarha kiállítás érdekessége, hogy a fajtaváltás legintenzívebb időszakára esik a bemutató. 136 darab szarvasmarhát hoztak el, ebből 54 magyar fajta, a többi vöröstarka nyugati faj és simmentháli. Arányában tehát kissé nagyobb számot képvisel a nyugati fajta, ami magyarázható azzal, hogy egy kiállítás mindig színtere az újdonságok bemutatásának. A statisztikai adatok szerint ekkor még valamivel több a magyar fajta, de az átállás a nyugati fajtákra 1906-ra zömmel befejeződik.

7 A kiállításon néhány magyar fajta nagygazda családok tulajdonát képezi, aminek magyarázata az, hogy a nagyobb gazdaságokban olcsósága miatt az ökrök igaerejét még ezután is igénybe vették, így a magyar fajta nem tűnt el teljesen a század elején. Más forrásokból tudjuk, hogy a nyugati fajták tenyésztői kezdetben elsősorban a kisgazdák. 1902-ben 32 gazda alakította meg a tej szövetkezetet, s ez felgyorsította a városban a