Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás Hódmezővásárhelyen

nyugati marha tenyésztését.

8 A Tejszövetkezet a kiállításon két szimentáli bikával szerepelt, ez a szarvasmarha jellemző fajta maradt a városban. A sertés- és juhkiállítás mind a mennyiséget, mind pedig a fajtákat tekintve szerénynek mondható, noha olyan időpontra esik, amikor a sertések száma igen magas (40.000 db fölött). A fajtákat illetően a magyar mangalica egyeduralkodó a kiállításon, amit a korabeli táplálkozási szokások magyaráznak. Ekkor még a szalonna nélkülözhetetlen eledel és zsírozóanyag, része a cselédek bérének is, így a zsírsertésről a hússertésre való áttérés csak az 1910-es évektől kezdődik meg. A legtöbb tanyai gazdaság még a század elején is elképzelhetetlen kisebb-nagyobb juhfalka nélkül. A kiállítás elsősorban magyar fajtákból állt, kevés merinót láthatott a közönség, ezeket inkább csak nagygazdaságok, uradalmak tartották. E két jószágot tekintve tehát a minőségi tenyésztés még nem játszott szerepet tartásukban. Előremutatóbb tendenciák érvényesültek a baromfi kiállításban. A századforduló baromfitartását Vásárhelyen két tényező határozta meg: egyik a nagyarányú kereslet következtében kialakult mennyiségi növekedés, a másik az államilag is támogatott fajtanemesítés, amely minőségi változást hozott a tenyésztésben. Az 1904-es kiállítás a mennyiségi növekedést nem tükrözte ugyan, de a minőségi változás a fajtákon jól megfigyelhető. Az előző századokban tenyésztett parlagi tyúk kevés húst és tojást adott, de a század elején már a fehér magyar tyúk nemesítését szorgalmazták. Vásárhelyen a nemesítésben nagy szerepe volt Dr. Pákozdy Lászlónak, aki városi állatorvosként dolgozott, de maga is baromfitenyésztő volt.

9 A kiállításon részt vett úgy is, mint kiállító, és úgy is, mint csoportbiztos. Az ekkor legjellemzőbb fajtákat hozta el: nemesített telivér magyar fajta, orpington tyúkok, kakasok, de látható volt a kiállításon kopasznyakú keresztezett jérce, félvér sárga kendermagos, plymuth jérce, kínai sárga kakas, az egyéb baromfiak közül pedig pekingi kacsa, emdeni lúd, magyar fajtájú liba, kacsa. A baromfikiállítás tehát a fajták sokféleségével a korabeli baromfitenyésztés korszerűségét mutatta. A kiállítás néprajzi részének ismertetése a múzeum alapításával kapcsolatban külön tanulmányt érdemel.