Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Adatok a Dél-Alföld fazekasságához

könyvbutella. A legkorábbi egy zöldmázas, 1848-as szív alakú, áttört tintatartó, mely Balatony Istványnak készült. Biztos, hogy csongrádi készítmény, mert felirata ezt is tartalmazza.

34 Készítőjét nem ismerjük, de 1853ban egy szintén áttört oldalú, szögletes tintatartónál már a kézírás alapján tudjuk, hogy Ivány József munkája.

35 Ugyanebből az évből két sárgamázas könyvbutella szintén az ő írását viseli.

36 Könyvbutellát egy kétcsöcsü kancsó társaságában Ivány József egy jászdózsai lakosnak 1855-ben zöldmázzal is készített.

37 Szintén zöldmázas az a hagyományos butella, melyet 1959-ben Illés Györgynek ajánlott.

38 A másik, név szerint ismert csongrádi fazekas Ivány Mihály volt, aki feltételezhetően Ivány Józsefnek testvére lehetett, melyet anyakönyvi kutatások könnyen kideríthetnek. 1861-tól képviseli magát szignált zöldmázas butelláival.

39 1861-ben tálasnak nevezi magát. Keskeny, magas, lapított oldalú butelláinak előlapjait két vastag, karcolt kerettel emeli ki. Tőle 1870-ből nagyméretű, kétfülü, abroncsolt kanta is fennmaradt, jelezve azt, hogy ez a használati edény az alföldi városi fazekasoknál (Szeged, Vásárhely, Kecskemét, Szentes) a XIX. század második felében keresett volt.

40 Néhány kétcsöcsü, két-, illetve négyfülű boroskancsócska (melyet Csongrádon mindig kancsunak neveznek) arra utal, hogy a Dél-Alföldön ez a kancsóforma kedvelt volt. Készült Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon is. A vastagabb korongozású és feliratában kantsúnak nevezett csongrádi példányokat könnyű közülük azonosítani. Egységesen zöldalapúak, melyet sárga, ritkábban zöld máz borít. Díszüket a máz, esetleg a fülön elhelyezett kis korong alakú agyagrátét adja, oldalukon nevet és jókívánságot tartalmazó karcolt felirat fut körbe. 1850-1870 között készültek.

41 Közülük kettő (1854, 1858) Ivány József munkája. Makó A makói fazekasság Kresz Mária feldolgozásából viszonylag jobban ismert.

42 Itt egy XVIII-XIX. század fordulóján készített sárgamázas csalikancsót tartanak a legkorábbi készítménynek, bár esetleges szegedi vagy vásárhelyi készítőhely is számításba jöhet. Ha a makói fazekasok ilyen bravúros munkára már a XIX. század kezdetén képesek voltak, más darabok is jelezhetnék gyűjteményeinkben a korai makói mázas munkákat. Makóról azonban csak 1839-től maradtak fenn mázas készítmények, főleg butellák. A butellák több típus köré rendeződnek.