Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Adatok a Dél-Alföld fazekasságához

FÜVESSY ANIKÓ Adatok a Dél-Alföld fazekasságához

1 1953-ban a tiszafüredi kerámia kapcsán Domanovszky György kifejtette, hogy bár a kutatást újabb feliratos tárgyak vinnék előbbre, de erre legkevésbé lehet számítani.

2 Az azóta eltelt időszakban a köz- és magángyűjteményekbe számos új tárgy került, de a korábban őrzöttek között is szép számmal akadt fontos tudományos információt hordozó kerámia mind Tiszafüred, mind az egész Alföld viszonylatában. Ezek éppen a Domanovszky által legkevésbé várt feliratos tárgyak közé tartoztak, és részben készítési idejükkel, részben készítési helyükkel vagy jellegzetes díszítményeikkel hívták fel magukra a figyelmet, s helyezték új megvilágításba az alföldi népi kerámiaművességet. Az OTKA támogatásával 1994-1997 között számos alföldi köz- és magángyűjtemény kerámiaanyagát tekinthettem át. Köztük volt Csongrád megye néhány múzeuma (Hódmezővásárhely, Szegvár, Szeged, Makó, Szentes, Csongrád) és több magángyűjtemény (Budapest, Kecskemét, Szeged, Hódmezővásárhely). 1994-ben egy magángyűjtemény megvásárlásával a Néprajzi Múzeumba is került korai Csongrád megyei anyag, s néhány korai példány bukkant fel a békéscsabai, békési és nagyváradi múzeumban is. Az eddig feltáratlan anyag Vásárhelyre, de más csongrádi regionális központra is fontos adalékokat szolgáltatott a paraszti stílus kialakulásának idejére, illetve stílusának változására. Segítségükkel az egyes időszakok vásárlóközönségét, a divatos edénytípusokat, azok változó színét, díszítményét és díszítőtechnikáját is nyomon lehetett követni. Fontos eredménye volt a kutatásnak, hogy pontosan kirajzolódott az Alföld eltérő fazekasízlésének két irányító központja (Debrecen, Hódmezővásárhely) és a kirajzolódott a két eltérő alapstílus választóvonala. A délalföldi kerámiaanyag is megerősítette azt a korábbi feltételezésünket, mely szerint a városi polgárság ízlésváltása (régi stílusú népművészeti tárgyait a történeti stílusokat követő, alapanyagában drágább darabokkal váltotta fel) a fazekastermékeknél a XVIII. század utolsó harmadára már nagyjából lezajlott. Népművészeti kategóriába tartozó, városi használatú cserépedényeink száma az Alföldön és annak északi peremén elenyésző, az emlékanyag zöme céhpecséttel hitelesített mesterremek, egyházi és civil közösségek ünnepi italtartója (Debrecen, Miskolc).

3 Egy butykoskorsó kivételével Egerben, egy vallási közösség által használt bo-