Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Adatok a Dél-Alföld fazekasságához

roskancsó kivételével Gyöngyösön, egy céhedény kivételével Szegeden a XIX. század közepéig az adott városokból reprezentációs cserépedénnyel a gyűjtemények nem rendelkeznek. Az Alföld népesebb mezővárosai ünnepi szférába tartozó polgári cserépedényeket a jelzett időszakban szintén alig tudnak felmutatni; ezek nagy része bizonytalan készítőhelyű gyertyamártó, úrasztali edény, kulacs és a XVIII-XIX. század fordulóján készített boroskancsó. Az előbbiek díszét rátétek, karcolások és feliratok, utóbbiakét csak csillogó zöld, ritkábban sárga mázuk, esetleg alatta barna fröcskölés adja. A köznapok nélkülözhetetlen használati edényei formai állandóságuk és egyszerűségük miatt „kortalanok", készítési idejük és helyük pontosabban nem állapítható meg. Mint dísztelen tárgyak, nem örvendtek nagyobb megbecsülésnek, a gyakori használatban összetörtek, így számuk elenyésző, pedig a levéltári források készítésükre mind mázolatlan, mind mázas változatban gyakran utalnak.

4 A XVIII. század közepétől különböző történelmi, társadalmi és gazdasági okok miatt vásárlóközönsége egy jelentős részét elvesztve az alföldi nagyvárosi fazekas céhesipar válságba jutott. A jellegzetes tárgyegyüttesek hiánya azt jelzi, hogy ez a válság az elkülönült stílusú paraszti igények jelentkezését némileg megelőzte. A válság egyik fontos oka volt a városi polgárság ízlésváltása, mely az alföldi nagyvárosok gazdasági fellendülésével áll összefüggésben.

5 A XVIII. század közepére az évszázados harcok sebei gyógyultak, békésebb és gazdasági reformokat is hozó időszak köszöntött nem csak az Alföldre, hanem az egész országra is. A kedvező változások először a kiépítettebb közlekedési hálózattal, víziutakkal rendelkező, a felvevő piacokat könnyebben elérő nagyvárosokat érintették. Az örökösödési, majd a napóleoni háborúk gabonakonjunktúrája az ipari forradalommal is összefüggésben lévő gyapjúkonjunktúrával hozta a gazdaságot lendületbe, teremtett külföldi, tárgyakban és díszítőstílusban is megmutatkozó kapcsolatokat. Ezek az új stíluselemek elsőként a felsőbb nemesi körökben, majd a nagyvárosi polgárságnál jelentkeztek. Hatásukra a XVIII. században az ünnepi szféra tárgyai alapanyagukban és stílusukban egyaránt megváltoztak. A folyamat negatívan a céhesipar azon ágaira hatott, mely alapanyagában és ornamentikájában legkevésbé tudott a megváltozott ízléshez alkalmazkodni. Ide tartozott a fazekasipar is, mely díszedényeivel a barokk rafinált formáival és aranyos csillogásával, majd a beinduló manufaktúrák tetszetős készítményeivel nem tudott versenyezni.