Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A csongrádi helytörténeti gyűjtemény

arról is, hogy ki készítette vagy adományozta a tárgyakat a múzeumnak, illetve esetenként utal a tárgyak anyagára, elkészítési technikájára is. A 617 sorszámon nyilvántartott 3089 tárgy és kép közel egyötöde helytörténeti, történeti vonatkozású. Ezt három egységre — fegyverekre és katonai felszerelésekre; emléklapokra, festményekre, fényképekre; bútorzatra, lakberendezési tárgyakra — oszthatjuk. Ezek darabjait elsősorban helybeliek vagy környékbeliek adományozták. A fegyverekről megállapíthatjuk, hogy többségükben 19. századiak, illetve az első világháborúban rendszeresítettek. Sajnos alaposabban és részletesebben a leltár alapján nem tudjuk őket beazonosítani. Az emléklapok és nyomatok általában a múlt század végén gyártottak és terjesztettek, amelyek a magyar történelem nagyjait, míg kisebb részük különböző csataképeket megjelenítő ábrázolás.

2 A történelmi dokumentumok értelmezésében — helyenként — érdemes segítségül hívni Farkas Sándor fentebb említett újságtudósításait, és egybevetni azokat a leltár vonatkozó tételeivel, mert így fényt deríthetünk azok homályos és hiányos részleteire. Például a jegyzőkönyv 240. tételében szereplő „Horváth Mihálytól emléktárgyak" bejegyzés mibenlétére következtethetünk, ha betekintünk a Csongrádi Újság 1926. május 7-ei számába, amely hírt ad arról, hogy Szarka Ödönné Horváth Mihály egy levelét adományozta a múzeumnak. A két adat egybevetése valószínűsíti: az emléktárgyak között szerepelhetett a levél is. A bútorok és lakberendezési tárgyak esetében nehezen tudjuk a leltár alapján szétválasztani a népi és polgári eredetű darabokat. A vörösmárvány napóra és a bőrhuzatos karszék mindenesetre polgári enteriőr része lehetett. És most fordítsunk figyelmet a gyűjtemény további sorsára. Juhász Antal vélekedése szerint az lassú pusztulásnak indult.

3 Ezt igazolja — a múzeum későbbi névadójának — Tari Lászlónak a következő tényfeltáró megállapítása: „a tárgyakkal ezután (a húszas évek végétől) több éven keresztül nem törődött senki, így az értékek — múzeumépület, megfelelő gondozás, kezelés hiányában — nagyrészt elkallódtak, vagy más városok múzeumaiba kerültek."

4 A fenti megállapításokat látszik alátámasztani az a tény is, hogy ha a jelenlegi helytörténeti gyűjteményben szeretnének megkeresni az 1927ben még meglévő tárgyakat, dokumentumokat, azoknak csak minimális töredékét találhatjuk meg, például egy-két obsit vagy néhány fegyver tar-