Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A csongrádi helytörténeti gyűjtemény

tozik a megmentett vagy megmaradt értékek körébe. A többi vagy elkallódott, vagy lappang valahol. A harminc évvel későbbi — 1956-ban történt — állandó letelepülés, ha javított is az eddigi áldatlan állapotokon, de túl a múzeumi munkaközösség lelkesedésén, amelynek motorja Tari László volt, a gyűjtemény muzeológiai feldolgozása alig haladt előre. Ennek két oka is lehetett. Az egyik, hogy a félállásban tevékenykedő múzeumvezetök jószándékú és igen tisztességes amatőrök voltak, egészen a hetvenes évek elejéig. A másik ok pedig az lehetett, hogy a hatalmas mennyiségű anyag alap leltárának elkészítésére sem idejük, sem energiájuk nem maradt. Ezt tükrözi a következő adat is: a történeti gyűjtemény többezer tételéből 1987. december 31-éig mindössze 370 volt leltározott. Juhász János múzeumvezető (1976-1982) működésének időszakában ugyan elvégezték a helytörténeti gyűjtemény tematikus rendezését és a történelmi dokumentumok címszavas dobozolását, de a leltározás fázisáig már nem jutottak el. Ugyanilyen torzó maradt a régi könyvtár feldolgozottsági szintje is ezekben az években, amikor is a városi könyvtár munkatársai elkészítették annak szerzői katalógusát, úgy, hogy a könyvek nem voltak leltározva. Az elmúlt 15 évben — Szűcs Judit néprajzkutató igazgatósága alatt — ez az állapot számottevően javult, hiszen a helytörténeti tárgyi és dokumentumanyag beleltározott mennyisége jelenleg 14500 tétel, és elkészült ez idő alatt a régi könyvgyűjtemény leltárkönyve is. Ennek megvalósulását segítette az is, hogy a múzeum „személyi feltételei" egy mellékállású történész muzeológussal gyarapodtak. Természetesen még így is legalább egy évtizednyi munka kell ahhoz, hogy a helytörténeti gyűjtemény feldolgozatlan anyagát a szükséges és elégséges módon feltárjuk. A jelenlegi helytörténeti gyűjtemény belső arányait tekintve megállapítható, hogy a tárgyi emlékeknek a mennyisége jóval alatta van a dokumentumjellegüekének. Egy tárgyra kb. 20 dokumentum jut. A vizsgált dokumentumok körébe beszámítottuk az archív fényképeket is, amelyeknek az aránya közel egyharmada az összes dokumentumnak. A helytörténeti jellegű anyag forrásai igen sokfélék. Értékesek Tari László ajándékai (pl. Váry Gellért személyes tárgyai, fényképek a 20-as, 30-as évekből, a város pecsétnyomói a 19. századból), amelyeket az 1960-as, 1970-es években adott át a múzeumnak. Eléggé heterogén anyag jött össze a különböző hagyatékokból (pl. Borbás István szobrászművész és festő, Deák Tamás gyors írástanár, Kálmán András hajóskapitány, Szilber János, a századelőn működő nyomdász személyes tárgyairól, leveleiről, nyomtat-