Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A csongrádi helytörténeti gyűjtemény

ERDÉLYI PÉTER A csongrádi helytörténeti gyűjtemény Nemcsak a könyveknek, hanem a múzeumi gyűjteményeknek is sorsuk van. A csongrádi múzeum helytörténeti gyűjteményének — a többi gyűjteménnyel együtt — elég mostoha sorsa volt. A legutóbbi időkig — az elmúlt 15-20 évet nem számítva — alig volt biztosítva a múzeum anyagának szakszerű feldolgozása, raktározása, restaurálása és kiállítása. Annak ellenére sem, hogy Csongrádon a múzeumalapítási törekvések és a múzeumi gyűjtőmunka több mint száz éves múlttal büszkélkedhetnek. Ugyanis a múzeum csak 1956-ban kapott állandó épületet; egy századelej i polgárház utcai szobáiban helyezték el a gyűjteményt. Addig az értékes tárgyakat és leleteket a város különböző iskoláinak tantermeiben vagy éppen egy üres tanítói lakásban helyezték el. Például 1927-től Kovács György nyugalmazott tanító vette át a gyűjtemény gondozását, mert Farkas Sándor, aki 1924-től volt a Csongrádi Múzeum őre, kétéves termékeny munkálkodás után, 1926-ban meghalt. Egyébként az ő vezetése alatt pezsdült fel a gyűjtés, a gyűjtemény látogathatóvá tétele; mindezek mellett a helyi újságban — a Csongrádi Újságban — részletes tudósításokat jelentetett meg a múzeumnak ajándékozott néprajzi, helytörténeti tárgyakról s dokumentumokról. Ezek a kéthetente megjelentetett írások megfelelnek a mai értelemben vett gyűjtési naplónak; azonban az anyag további szakszerű leltározását ő sem végezte el, nem végezhette el. Halála után, amikor Kovács Györgyöt bízta meg a képviselő-testület a raktározott régészeti, néprajzi, numizmatikai, történeti és helytörténeti anyag „kezelésével", készült egy átadási-átvételi jegyzőkönyv, amely az egyetlen biztos dokumentum arról, hogy a múzeum gyűjteménye mit foglalt magába.

1 A korábbi állapotokról csak szórványismereteink vannak, többek között azt tudjuk, hogy a céhek megszűnése után összegyűjtött céhes ipari dokumentumokat és tárgyakat 1903-ban a város volt országgyűlési képviselőjének közvetítésével átadták az Iparművészeti Múzeumnak. Hogy erre az adományozásra miért volt szükség, nem sejtjük. Az viszont tény: Csongrádon csak minimális céhes emlék maradt. Visszakanyarodva az 1927-es átadási leltárjegyzőkönyvre — el kell mondanunk, hogy ez a forrás, mivel nem szakemberek készítették, mellőz minden szakszerűséget, helyenként pontatlan, elnagyolt. Ennek ellenére viszonylag hű képet ad a gyűjteményrészek arányairól, s helyenként