Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Szentesi múzsák új menedékei

A villanyvilágítás kezdete előtt fényudvaros műtermében kiváló minőségű zsáner- és csoportképeket készített. Laboratóriuma is az udvarról tükörrel belőtt, ablakában óriási kondenzor-lencsékkel párhuzamosított fénynyalábbal működött. Alapszerszáma egy 90 cm képátmérőjű egyedi iparművészeti álló fakamera és egy ezzel konform fali faprojektor volt. A felvételező objektívet áthelyezve a nagyítóba, a képalkotás tárgy/kép fényútjának torzításait így küszöbölhette ki. Óriási fakameráját szekérre rakva még a századforduló előtt készített szabadtéri felvételeket (pl. nagygazdák tanyáiról), melyeket több bázisú (szetereo) felvételezési technikával akár mérőképeknek is tekinthetnénk. A megrendelők kérésére anilin festékkel színezett óriási tájképeket (poszterokat) is „festett''. A szentesi nép ezeket nevezte „föstmény"-nek, és a jómódúak mind-mind tőle rendelték azokat. 1880-tól gyűjtötte a magyar és idegen nyelvű fotográfiai irodalmat. Szakkönyvtára 450 kötetből áll, képzőművészeti köteteit a családi hagyaték őrzi. Majd minden fotóművészeti eljárást kipróbált, de különösen a grafikai hatású képmódosító eljárásokat, és a különböző alapú nyomatokat kedvelte. (Dolgozott kőre, fémre és selyemvászonra is.) Papírképeinek míves kereteit (passpartous) is maga préselte. Gép- és műszerparkját folyamatosan modernizálta, a villanó magnézium, majd a villanyfény bevezetése után is inkább a természetes szórt fénnyel, annak derítésével operált. A hosszabb megvilágítások miatt alkalmazott vas fej- és kéztámasztó állványai, tükrös retus-asztalai, napfény-másoló fakeretei, képfelületmódosító „szatináló" hengerei, és teljes laborfelszerelése képezik az ipartörténeti bemutatóhely berendezését. Modern kézi kameráival mindig jelen volt a város nagy eseményein. Rendszeresen fényképezett a piacokon, iskolákban, esküvőkön templomokban is. Megörökítette a város jellegzetes középületeit, de a tanyák világát is. Még a cigánysorra is szívesen járt, ahonnan a festőművész barátoknak hozott elő-fényképeket egy-egy beállított, vagy ellesett jelenetről. A szentesi Koszta József valamennyi festményét üveglemez-negatívra rögzítette. Néprajzi felvételei között páratlan művészi értékűek is akadnak. A műterem falán ezekből láthatunk állandóra berendezett mozaikfalakat, köztük több egyedi nagyítást is. Mindhárom leányát fotográfusnak tanította. Tanoncéveik után a segédei, majd halálával az utódai, szerszámainak megőrzői, művészetének követői lettek: — Massányiné, Erzsébet apja műtermében folytatta a fotós