Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

pénzváltó köteles volt mind a vételt, mind az eladást a hivatalos árfolyamon jegyezni, ennélfogva az egyéni haszon a jutalék felszámításában realizálódott, tehát lényegében a jutalékukat bekalkulálták az árfolyamba. Az ilyen pénzügylettel foglalkozó egyének kamathaszon elérése végett ugyanolyan iparszerű gazdálkodást folytattak a hatósági engedélyben megállapított feltételek szerint, mint más egyéb tőkés vállalkozó. Arányait tekintve a termelő célú vállalkozás valamivel több volt a nemzsidó bejegyzetteknél (45 fő). De ezen belül az építőipar dominált (építőmester, mérnök-építész, ácsmester, cement és gipszipar, kőműves, mészégetés), tehát inkább hagyományosabb szakmákat jegyeztettek be egyéni vállalkozásként. Ipargyakorlási igazolványból, illetve a mögötte álló céhes termelési tapasztalatokból nőtt ki egy asztalosközösség vállalkozása. Varga József, Rainer Károly, Juhász György és Schlanck Károly képzettségüket okmánnyal igazolták, minek utána felvették őket a szegedi iparüzők lajstromába. Később ezt az iparűzést jelentették be „Varga, Rainer & társai" néven bútorkereskedési cégként. Ipargyakorlási szándékukat vállalkozásban folytatták.

8 A többi termelő célú beruházás esetében is megfigyelhető a helyi adottságokhoz való igazodás (mezőgazdasági nyersanyag feldolgozása, vagy az agrártermelés eszközszükségletének kielégítése). Egyéni vállalkozók létrehoztak 5 szalámi, egy-egy kötél-, kocsi-, cirok- és szalmaüzemet, egy-egy bőrkikészítő, talicskakészítő üzemet, sertéshizlaldát vágóhíddal, szappanfőzdét, valamint három gőzmalmot. Tanulságos az üzleti vállalkozások tárgyában megmutatkozó trend. A nem-zsidó vállalkozók szívesen regisztráltatták kisipari képzettségüket vállalkozásként (lásd: kőműves), illetve többségük mezőgazdasággal összefüggő vállalkozásba fogott. Hasonló jellemzői voltak a kereskedelmi vállalkozásoknak is. 267 cég közül 55 a fűszer-vegyes, 14 a termény, 11 a paprika, 8 a liszt és 13 a fa, mész, szénkereskedelemben alakult, a bejegyzett vállalkozások több mint egyharmada. A fennmaradó cégek 48 különböző profilú kereskedői vállalkozáson osztozkodtak (papír-dohány, óra-ékszer, gyógyszerész, só, zöldség-gyümölcs, rőfös, ügynökség stb.), általában szakmánként egy-két vállalkozással. Kiemelkedett közülük a Wagner-család textilkereskedése. Alapítója Wagner Antal a morvaországi Mocsájon tanult kereskedőnek. Szeged-polgármestere, főbírája és tanácsa 1850. szeptember 2-án adta tudtul, hogy „a vászon és sziléziai árucikkekben kereskedés kinyithatásáért és lakosításért esedező Wagner Antal lakhelyén az elbocsájtást megszerezte, szelíd, jámbor viseletű egyénnek állíttatik, a vászonkereskedéshez szükséges teleppel bír. S ha a díjszedői tárba 20 P Ft-t, s ugyanennyit kórházra kifizetett, az engedélyt