Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

megkapja." Kifizette és megkapta, amivel egy fényes kereskedői pályafutás vette kezdetét.

9 Nem találunk ugyanakkor a nem-zsidó vállalkozók között aranyművest, ékszerészt, kárpitost, a városi polgár magasabb igényeit finom kézimunkával kielégítő szakembereket. Pontosabban a differenciált keresletnek egy másfajta módon strukturált szakmaszerkezettel igyekeztek megfelelni: a paplankészítö, látszerész, ruhakészítő, és hangszergyártó, óraművész, stb., ugyancsak a polgári életmódra specializálódott vállalkozásokat hoztak létre, bár erösebben kötődtek a céhes kézműipari előzményekhez. Ami a pénzügyi vállalkozásokat illeti, ott még szembetűnőbb a különbség, ugyanis a kereskedelmi ügynökségeket és a zálogüzletet kivéve amelyben mindkét csoport részt vett - nem regisztráltak ezzel foglalkozó céget a nem-zsidó bejegyzéseknél. Vagyis, nem találtunk a pénzváltással, bankkal, jelzáloggal, kölcsönüzlettel foglalkozó nem-zsidó egyéni vállalkozásokat. A különbség okát a két csoport eltérő tőkeerejében, valamint a pénzügyi szakmában való differenciált jártasságukban látjuk. Egy korabeli vélekedés a vállalkozási profil eme egyoldalúságát, és a nagykereskedés hiányát azzal magyarázta, hogy a „magyarnak nincs hozzá pénze, vagy ha van, másba fekteti, mivel nem szívesen vesződik vele".

10 Tény, hogy a napi élelem megszerzése még elsőrendű gazdálkodási feladat volt a múlt század második felében, miközben csak ezzel - egzisztenciális újratermelés - a letelepített idegenek (németek, zsidók) nem elégedtek meg. Ok úgy érezték, hogy teljes joggal kitölthetik a „gyámoltalanság" által üresen hagyott vállalkozási űröket, s nyerik meg a helybeliek által visszautasított hasznot. Egyévi pályafutásuk sorra bizonyítja, hogy a befutott vállalkozók egyike sem született milliomosnak, kicsiben kezdték, hogy később sokak által irigyelt jólétre küzdjek fel magukat. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a közvélemény - lehet - irigyelte, de becsülte is őket (Eizenstädter, Holczer, Milkó, Kiss, Lichtenberger stb. családokat, mert sok embernek munkát adtak, s felemelkedésüket becsületes úton elért gazdagságnak tartotta. Ennek az időben elnyúló útnak különösen három elemét tartották a gyarapodást erkölcsileg hitelesítő pecsétnek: kitartás, nélkülözés, szorgalom. A továbbiakban arra keresünk választ, hogy milyen jellemző keretekben és irányítással valósultak meg e vállalkozások. Le kell szögeznünk, hogy az egyéni vállalkozás természetének jobban megfelelt a kereskedelmi-pénzügyi profil, mint a termelői, legalábbis a nagytermelői. Utóbbi magasabb előlegezett termelési költséget feltételezett, márcsak a drága álló- és munkaerő-alap miatt is. Az egyik ilyen termelő egyéni cég, Buch Emil August építész cement és gipsz ipara pár év után társas vállalkozássá bővült Gottlieb Miksával, létrehozva az Első Szegedi Cement és Gipsz Öntődét.