Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

Holczer & Fiai cégről is kiállította, miszerint: „Holtzer Salamon úr helybéli Mózes vallású kereskedő mindig munkás, békés és becsületes életmódot tanúsított". Aláíró: Lőw Lipót 1866. márc. 12. A Szegedi Kereskedelmi Testület nevében Berger Zsigmond pedig a következőket nyilatkozta: „A Holtzer cég Szeged tekintélyesebb üzleteihez tartozik régóta". A népesség 6 %-át kitevő zsidóság az egyéni vállalkozók durván 65 %-át produkálta, ami igen magas polgárultsági mutató. Még érdekesebb a kép, ha az üzleti tevékenység tárgya szerint is összehasonlítjuk a két csoportot. Termelési célú üzleti vállalkozást a zsidók közül összesen 65 fő folytatott, ahol a kereskedelmi tevékenységre utaló meghatározás nem volt feltüntetve a cégbejegyzésben. Ilyennek vettem Zimmermann Béla Első Szegedi Cukorgyárát, Galiczer Ignác Szegedi Festékmintagyárát, Kohn Vilmos Seprügyárát, Neubauer József (később:Breier Miksa) Gyufagyárát, Patzauer Miksa Szeszgyárát, de képviselve voltak közöttük az aranyművesek, nyomdai vállalkozók, bádogos és vízszerelők, gőzmalmosok, épület és műlakatosok stb., egyegy szappangyártó, cserépégető, kenyérgyáros, szappanfőző, dohánykészítő és tajtékpipa-metsző. Elég széles skálán mozgott az egyéni cégek termelési vállalkozása, szinte azt kell mondanunk, ahány bejegyzés, annyi fajta vállalkozási tárgy, mert a megnevezett és a fel nem sorolt szakmákban általában egy-két személy cégbírósági nyilvántartását találtuk meg. Ettől függetlenül persze még dolgozhattak sokan a megadott szakmákban (pl. bádogos), de kisiparosként, vagy láthatatlan „kontárként", azaz eltérő jogi szabályozás mellett. Pl. az esetünkbeli zsidó bádogosok (5 fő) nemcsak szakmabeliként kérték cégük bejegyzését, hanem azt összekötötték a „vízszerelő" szolgáltatással, ami már nem számított hagyományos kézműves tevékenységnek. A fennmaradó 382 főnek kereskedelmi vállalkozása volt. Ezen belül a többség részben a még hagyományosnak mondható fűszer-vegyes, termény-, szatócskereskedelmet vitte (98 fő), részben pedig az új polgári keresletre szakosodott (rövidáru, divat, papír-hírlap, épület- és tűzifa, cipő, gyarmatáru, üveg és porcelán, csillár stb.) kereskedést közel 200 céggel. Egyéni vállalkozásban hasznosították számosan, a jószerivel csak zsidók által kultivált pénzüzletet, így a pénzváltó, zálog, bank-, jelzálog és kölcsön üzletet (24 fő). Ezen pénzügyi vállalkozások folytatásához külön iparhatósági engedély kellett, mert pl. a kézizálogkölcsönök adása iparszerűen űzött foglalkozásnak számított, amihez üzleti helyiségre, s a zálog fejében le nem köthető dolgok (tisztviselői fizetés pl.) pontos hatósági lefektetésére volt szükség. Ugyanígy megkülönböztette a hatóság a kölcsönügyletet és a kölcsönhitelt. Előbbit magánszemély is folyósíthatott hatósági engedély mellett, de külön előírt haszonkulcsok nélkül (uzsora lehetősége), míg utóbbit általában bankoktól lehetett felvenni. Másként szabályozták a pénzváltást, mert a