Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Szalontai Csaba: A szeriáció lehetőségei, a lehetőségek szeriációja

SZALONTAI CSABA A szeriáció lehetőségei, a lehetőségek szeriációja A régészeti leletek és leletegyüttesek relatív kronológiájának meghatározása a szakmánk alapvető feladata. E feladat elvégzésére már a kezdetektől rendelkezésünkre álltak objektív, vagy objektívnek vélt módszerek és szempontok. Ezek azonban sokszor igen nehézkesek, bonyolult összefüggésrendszeren alapulnak, arról nem is beszélve, hogy eredményeitől soha sem lehet elvonatkoztatni a szerző szubjektumát, habitusát és az adott időrendi kérdéshez való viszonyát. Az utóbbi évtizedben, a régészeti relatív időrend kutatása elsősorban Peter Stadler kutatásai nyomán egy módszerrel, egy új lehetőséggel bővült, a matematikai-statisztika módszerén alapuló szeriációval.

1 A leletek és leletösszefüggések kombinációján alapuló módszer külföldön hamar elfogadásra került, a hazai régészeti szakirodalomban azonban — néhány kivételtől eltekintve — nem igen lehet ennek alkalmazásával találkozni. Mivel ez elsősorban azzal magyarázható, hogy maga a módszer nem eléggé ismert a hazai szakmai közvélemény előtt, jelen előadásomban egy elméleti modellel próbálom megmutatni a módszerben rejlő lehetőségeket. A népvándorláskori régészetben az első szeriációs táblázatot Falko Daim jelentette meg (DAIM 1977, 96-98, Abb. 1-2). Mint említettem a módszer részletes és tudományos kidolgozása Peter Stadler nevéhez köthető (STADLER 1984)'. Stadler az egész Kárpát-medence területéről 2669 lelőhelyről 11 610 avar kori övdíszes leletegyüttes adatát rögzítette számítógépen, és dolgozta ki azok relatív időrendjét a szeriáció segítségével (STADLER 1996, 456). Rajta kívül elsősorban az osztrák kollegák (Daim, Lippert) használják előszeretettel a szeriációt. A kisebb, egy-egy temetőre, vagy lelettípusra kiterjedő vizsgálatok mellett (STADLER 1985), meg kell említeni még Jozef Zábojník nevét, aki Szlovákia és Ausztria avar kori övvereteit vonta vizsgálat alá (ZÁBOJNÍK 1991). A hazai régészeti szakirodalomban a fenti módszert elsőként Kiss Gábor alkalmazta (KISS 1991, 1993, 1996), majd e sorok szerzője használta fel annak eredményeit (SZALONTAI 1995, 1996, 1996a).

3 Továbbá több tanulmányban jelent meg olyan szeriáció, mely az én útmutatásaim alapján készült (BENDE-LŐRINCZY 1997; PÁSZTOR 1995, 1997; STRAUB 1997). Annak érdekében, hogy magyar nyelven mind többen ismerkedhessenek meg is az első látásra kissé bonyolultnak tünő módszerrel, röviden összefoglalom annak lényegét.

4 Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy az emlí-