Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Száz éves Szentes város múzeuma

vezető, kanyargós úton. Farkas Sándor személye ugyanis számos kapcsolódást jelent a szentesi és a csongrádi régiséggyűjtés és múzeumszervezés között. Amikor a felolvasásra készültem, nem gondoltam tudományos előadásra. A tudományos ülésszak számomra alkalom inkább egy rövid, halk megemlékezésre azok körében, akiket leginkább érdekel a múlt, és benne a múzeumok múltja. A kezdetekről Csallány Gábor 1897. április 4-én, a Szentesi Lapban jelentette meg felhívását: „Azt hiszem, nem én vagyok az első itt Szentesen, a ki szükségét látja egy régészeti társulatnak, mely hivatva lenne Szentes és vidéke régiségeit felkutatni, ásatásokat rendezni, régiségeket, érmeket, könyveket és képeket összegyűjteni s azokat saját Múzeumában elhelyezni, valamint tudományos felolvasásokat tartani. Alig van vidék Magyarországban, a mely oly gazdag volna régiségekben, mint Csongrádmegye. Képviselve van itt a kőkorszaktól kezdve minden kor. ... Tisztelt uraim és hölgyeim! Sorakozzunk minél számosabban e hazafias czél zászlaja alá. Van bő anyagunk, mutassuk meg, hogy tudunk és fogunk is tenni, törekvéseinket siker fogja koronázni. ..." Az alakuló ülés 1897. május 23-án volt, ettől a naptól számítjuk a szentesi múzeum működésének kezdetét. Csallány Gábor 100 éve nem váratlan hirtelenséggel lépett elő ötletével. A múzeumi gondolatnak számos előzménye volt Szentesen. Akkoriban még a polgármesterek és a város vezető értelmiségi férfiúi is vonzódtak a humán kultúrához, sőt művelték azt, de legrosszabb esetben is támogatták. Még az is előfordult, hogy régész volt a polgármester - persze nem a mi vidékünkön, ilyesmi nálunk nem képzelhető el. Az első magángyűjtemények voltaképpen már egy-egy intézményhez - városházához, gyógyszertárhoz, gimnáziumhoz, mérnöki irodákhoz - kötődtek, kiváló urak gondozásában. Név szerint említve őket: Balogh János polgármester, Szívós Béla gimnáziumi tanár, Farkas Sándor gyógyszerész, Kosztka Károly mérnök. A vidéken élő érdeklődő gyűjtők biztatást és támogatást kaptak a Nemzeti Múzeumtól, igazi fellendülést pedig az árvízmentesítő munkák jelentettek, amikor a hatalmas földmunkák során szinte ömlöttek a leletek pl. a Bökény és Mindszent, Tés magaspartjain nyitott bányákból. Az 1876-ban Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Őstörténeti és Embertani Kongresszus óriási hatással volt a vidékre is, a figyelmet tudatosan a régiségek felé fordította, aminek meg is lett az eredménye.