Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Száz éves Szentes város múzeuma

Nagyon érdekes kérdés, hogy miért éppen Csallány Gábor lett az, aki a sok lelkes amatőr gyűjtő, régész közül kiemelkedve létrehozta és nehéz időkben is megtartotta a múzeumot. A mai utód eszével úgy gondolom, hogy személyes adottságai, töretlen ambíciója és hatalmas munkabírása segítették évtizedeken át. Szerencséje volt, mert a korszak, amiben élt, fogékony volt a muzeológiára. Csallány Gábor meg is tett mindent azért, hogy az legyen. Megnyerte ügyének a városi, illetve megyei urakat. Először is jól nősült: sógora az alispán volt. Csak annyit politizált, amennyit nagyon kellett, befolyását a múzeum javára kamatoztatta-jó politikus volt tehát. Tény, hogy meg tudta mozgatni nem csak a város, de a megye közönségét is - nem mellékes körülmény, hogy működése idejében Szentes volt a megyeközpont (1878-1950 között), a múzeum pedig ennélfogva megyei múzeum. A gyűjtemény elsősorban adományok és saját gyűjtések-ásatások révén gyarapodott. Érthető, hogy védte saját érdekeit és területét, így kerülhetett sor pl. az ún. „vadrózsa perre" Móra és Csallány között régészeti lelőhelyek kihez tartozása ügyében. A régiségek védelmében a megyei urak a múzeumigazgató mellé álltak, többször emeltek szót. 1910 augusztusában dr. Nagy Sándor alispán rendeletét tették közzé az egyik lapban: a mezőőrök és a rendőrség bevetését ígérte a titkos ásatok és a leletekkel üzérkedők ellen. De Csallány Gábor meg is tett mindent, hogy intézményének jó híre legyen, és eredményei a legnagyobb közvélemény és a magas tudomány legmagasabb művelői előtt is ismertté váljanak! Először is rengeteget ásatott, így pl. 1913-ban 9 helyen! Ásatásain szívesen látta az érdeklődőket, sőt mint egy mutatványt, előre felkonferáltatta azt. 1905-ben az Alföldi Ellenzék (aug. 3. 3. o.) közzétette a Felsőcsordajárási ásatásával kapcsolatban: „A még ezután találandó sírokat délután 5-8 óra között fogja felbontani és a közönség köréből az érdeklődőket ott szívesen látja és magyarázatokkal is szolgál." Gondoskodott arról, hogy a szakma nagyjai megismerjék legújabb eredményeit és hírét vigyék egyre gyarapodó gyűjteményének. 1876 októberében Rómer Flóris Tésen ásatott, ezt követően pedig a városhoz közeli berki szőlők alatt kutatott. 1898-ban Herman Ottó járt nálunk, aki a párizsi kiállításra gyűjtött anyagot az ősfoglalkozások köréből. 1904-ben a berekháti gepida temető szenzációs leletei vonzották ide Kada Eleket, Kecskemét tudós polgármesterét. 1905-ben Wosinszky Mór, országos múzeumi főfelügyelő volt elragadtatva a Szentesen látottaktól, és ami még ennél is fontosabb: 600 korona államsegélyt ígért az ásatásokhoz, és 50.000 koronát a kultúrpalota építéséhez. Mocsáry Sándor, a Nemzeti Múzeum állattárának igazgató őre, királyi tanácsos, akadémiai tag 1909 nyarán fölös kitömött állataiból ígért a szentesi múzeumnak. A begyűjtött vagy ásatásain lelt emlékeket rendszerezve raktározta mégpedig olyan elrendezésben, hogy azokat meg is lehessen szemlélni. 1899-ben