Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

1973 január 1.-től tudományos főmunkatárs lesz, 1975 február 20.-án megbízott igazgatóhelyettesként vonul nyugállományba. Ezután, ha lehet még az előzőeknél is aktívabb szakasz kezdődik életében. Visszatér eredeti hivatásához a botanikához. Szabadszállástól Nagylakig bejárja az egész Dél-Alföldet. Gyűjtögeti, rendszerezgeti kedves növényeit. 1980-ban Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyékből 40 olyan helyet sorol fel, ahol rendszeres megfigyeléseket végzett. Számára minden egyes herbáriumi példány kedves, személyes ismerős. Több színvonalas cikket publikál. Legjelentősebb talán a „Természetvédelmi feladataink Szeged környékén" sorozat második írása a „Vadontermő orchideák" (1979). Több évtizedes megfigyelései alapján 14 környékünkön is előforduló fajt dolgozott fel, felhasználva minden elérhető irodalmi és herbáriumi adatot. Különösen sok utalást találunk a „homokország és vadvízország" határán fekvő részekről, így Zsombóról Öreghegyaljáról és Kiskundorozsma Nagyszékről.. Az 1980-as években végzett kutatásai hívták fel a figyelmet az egykori Alsótanya sömlyékeseinek (Csipak-sömlyék, Madarásztó, Nagyszéksós, Bogárzó és részben a Csodarét) növénytani értékeire. Szenvedélyesen fotózza, lajstromozza az Alföld közepére „tévedt" páfrányokat. Nincs az a kőfal amelyre ne mászna fel vagy olyan ásott kút ahova ne bújna be, ha ott páfrányra bukkan. Egyre nagyobb gondot jelentett neki több ezer példányból álló herbáriuma. A rendkívül érzékeny preparátumok számára az optimális környezet kialakítása meglehetősen nehéz feladat. A túlzottan kiszáradt növények könnyen töredeznek, nedves környezetben a penészesedés okozhat problémákat. Ilyenkor rendszerint a határozás szempontjából fontos részletek semmisülnek meg. A múzeumbogár- és a molyrágás miatt egyetlen mérgezés elmulasztása is katasztrofális következménnyel járhat. A kérdés megoldására Csongor Győző alapvetően új módszert dolgozott ki. A herbáriumi lapokról színes fénymásolatokat készített, ami lehetővé teszi a minden részletet és adatot korlátlan ideig megőrző számítógépes nyilvántartást. Az ország legkiválóbb floristái 1996-ban Jávorka Sándor díjjal ismerték el tevékenységét. Egyéb fontosabb kitüntetései: Munka Érdemérem ezüst fokozata (1974-ben), Szegedért emlékérem ezüst fokozata (1994-ben). Nemcsak a botanikusok, de a numizmaták körében is' vitathatatlan szaktekintélynek számított. 1947-től tagja a Magyar Numizmatikai Társulatnak, 1970-ben egyik megalapítója az éremgyűjtők szegedi szervezetének. 1978 és 1994 között a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Csongrád Megyei Szervezetének elnöke volt, ahol leköszönése után tiszteletbeli elnöknek választották. Főbb munkái közül mindenképp említést érdemelnek az 1969-ben T. Simon Ilonával közösen írt „Szegedi emlékérmek és plakettek" valamint „A szegedi éremgyüjtés kezdetei" című történeti összegzése, amely 1982-ben jelent meg.