Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

Numizmatikai munkásságát a Széchenyi és a Reizner jutalomérmek legmagasabb fokozatával ismerték el. Tanáros precizitással rendszerezett ásvány és kőzetgyüjteményét bármely múzeum megirigyelhetné. Filatelistaként elsősorban a növényeket ábrázoló bélyegeket igyekezett beszerezni. Valóságos fotó- és várostörténeti adatbázist állított össze régi képeslapokból. Közel 6000 kötetből álló helytörténeti könyvtára 1989 óta intézményünket gazdagítja. Mint lelkes közművelő a legkülönbözőbb témákból 2.000 körüli előadást tartott és számos kiállítást rendezett. Rádió és TV szereplései egyéni, senki máshoz nem hasonlítható színfoltot jelentettek. Nincs értelme felsorolni hány tudományos vagy tudománynépszerűsítő társaságnak és egyesületnek volt tagja, mert a lista minden bizonnyal hiányos lenne. A városért és az emberibb környezetért érzett tenni akarása a rendszerváltozás körüli években létrejövő civil szervezetekhez való viszonyában is megnyilvánult. Alapító tagja a Kiss Ferenc Csongrád megyei Természetvédelmi Egyesületnek. A dél-alföldi zöldek fellegvárának számító szervezetben hamarosan számos tanítványra lel. A fiatalokra átragad mesterük lelkesedése amellyel egy életet küzdött végig a megye rohamosan fogyatkozó természeti értékeinek megmentéséért. Az sem a véletlen műve, hogy tanítványai 1992-től sorra nyerték a különböző rangos pályázatokat. 1990-ben korát meghazudtoló energiával kapcsolódik be a Dugonics Társaság újjászervezésébe. Tevékeny életét a bölcs emberek derűs nyugalma és segítőkészsége jellemezte. A nap minden szakában lehetett zavarni kérdéseinkkel. Gazdag (egykor 20.000 kötetes) könyvtárában, mint egy modern varázsló mindig talált néhány irodalmat, amelyek az adott kérdés megválaszolásához feltétlenül kellettek. Alig egy hónapja, hogy a múzeum tudományos előadóülésére elküldte kéziratát. Azt ígérte, megkezdett munkáit folytatni fogja. Sajnos az élete fő műveinek tekintett írásai (Jókai növényszótára és a Szegedi növényszótar című monográfiák) befejezését a sors megtagadta tőle. Egyedül jóslatában bízhatunk: „Csak reménykedem, hogy kéziratos munkáimat egyszer valaki megtalálja és közkinccsé teszi." Távozásával intézményünk életében újabb fejezet lezárult le. Emlékét kegyelettel megőrizzük. December 31-én 12 órakor a Belvárosi temető ravatalozójából kísértük utolsó útjára.