Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

közötti munkaterve szerint 2 témakörben végzett vizsgálatokat. Botanikus­ként az árterek magasabbrendű növényzetének taxonómiai feldolgozását végezte, zoológusként folytatta Czógler vízipoloska felméréseit. A tanyaha­jóval, ladikkal és motorcsónakkal végzett kirándulások során keresztül-kasul bejárta a folyó szinte teljes hazai szakaszát. A vízi Hemipterák adatait 1962­ben összegzi. Szeged és Szolnok között 23 élőhelyet (biotopot) tanulmányo­zott alaposabban, ami a teljesség igényét felvállaló munkára utal. Az 1950-es évek végétől anélkül, hogy botanikai kutatásait félbe hagyná egyre inkább a történetiség felé fordul. A szemléletváltás tükröződik termé­szettudományos tárgyú írásaiban is. A Móra Ferenc Múzeum herbáriumának feldolgozásakor már szerves egységet alkot a botanika és a kultúrtörténet. Mivel ez a határterület speciális ismereteket kíván (1960-ban!) önmagában is a polihisztorság látszatát kelthette, pedig csak egy elhanyagolt tudományág müveléséről van szó. Egyfajta értékítéletet tükröz, hogy a természettudomány néprajzi vonatkozásait kutató Herman Ottót szintén polihisztornak tartották. Az ilyen jellegű peremtudományok fontosságát Nyugat-Európa természetvé­dői az 1970-es évek elején „fedezik fel". Ennek köszönhetően napjainkra alapvető IUCN követelménnyé vált, hogy a védetté nyilvánítandó területek­ről minden néprajzi, helytörténeti és kultúrtörténeti adatot fel kell kutatni. 1958-ban a Hazafias Népfront Dankó Pista Emlékbizottságának a gondo­zásában jelenik meg Dankó Pista című hiánypótló kötete. Móra Ferenc ter­mészettudományi munkásságának részletező feldolgozása (1960), továbbá Czógler Kálmán (1977) és Kiss Ferenc életútjának ismertetése (1997) meste­rei iránt érzett nagyrabecsüléséről tanúskodnak. Mind a négy munka alapmű­nek számít. 1965-től csoportvezetőként helytörténeti részlegünk irányítója lesz. A rá­bízott anyagot szinte az alapokról fejlesztette föl országosan jegyzett gyűjte­ménnyé. Alapelvét 1991-ben így fogalmazta meg: „...csak azt szabad gyűjte­ni, amit érdemes. Ami új ismereteket ad, ami rendszerez, ami hozzájárul valamihez, ami gazdagabbá tesz." Egyedülálló érzékkel menti a város hajda­ni világát idéző kallódó dokumentumokat. Sokakkal ellentétben számára nem léteztek elhanyagolható vagy kiemelkedően fontos kérdések, csak esemé­nyek, melyeket a lehető legalaposabban fel kell tárni, hogy később okulni lehessen belőlük. Ballá Antal 1778. évi kézírásos térképe nyomán feldol­gozta Szeged utcaszerkezetét és névjegyzékét. A háromrészes mű első írásá­ban a korabeli Felsőváros élete elevenedik meg előttünk (1968), ezt követi Alsóváros (1969),*majd az első katonai felmérések adataival kibővített Vár és Palánk (1970) zárja a sort. Az „aprómunka" mestereként szinte észrevét­lenül tisztázott számos „kuriózumot" melyek kutatásai nélkül minden bi­zonnyal feledésbe merültek volna. Különösen igaz ez Szeged anekdotakin­cseire, melyeket - személyiségéből adódóan - kiváltképp kedvelt.

Next

/
Thumbnails
Contents