Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

és a halasztott féléveket arra használta föl, hogy gyalogosan és kerékpárral bebarangolja fél Európát. 1944-ben természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerez, majd a Soó Rezső-féle növénytani tanszékre kerül Debrecenbe, ahol 1947-ben le is doktorál. Ennek a korszaknak a kései lezárása az 1954-ben megjelent „A Magyar Alföld Leontodonjairól" c. monográfia. Honvágya annyira erős, hogy nem fogadja el a Debrecenben fölajánlott adjunktusi állást, inkább visszajön Szegedre. 1947 szeptember 1-től 1948 augusztus 15-ig az újszegedi Tiszaparti Népiskolában általános iskolai tanárként dolgozik. Az itt eltöltött esztendő után múzeumi kinevezéséig a Klauzál Gábor Gimnáziumban biológiát tanít. A városi múzeum természetrajzi osztályán a II. világháború után meglehetősen siralmas helyzet alakult ki. Czógler Kálmán 1936-ban történt visszavonulása óta gazdátlan a gyűjtemény, új beszerzések gyakorlatilag nincsenek, állagmegóvás híján a pusztulás félelmetes méreteket ölt. A részleget a teljes széthullástól egy váratlan egyéni gesztus mentette meg. Dr Beretzk Péter MÁV főorvos 1936 óta letétként összegyűjtött fehér-tavi madáranyagát 1951-ben örökletét formájában a „Szegedi Állami Múzeumnak" ajándékozza. Az újjászervezés munkálataiban Csongor Győző is tevékeny szerepet vállalt. Kezdetben középiskolai tanárként lelkesedésből dolgozik, majd az örökletét szakszerű kezelésére hivatkozva 1952 február 20.-tól a Móra Ferenc Múzeum főállású munkatársa lesz. Még ebben az évben több neves budapesti szakember (köztük Kaszab Zoltán és Móczár László) bevonásával Beretzk Péterrel együtt létrehozzák az ország legnagyobb vidéki természettudományos állandó kiállítását a „Fehér-tó életét". A tematikájában korszerű, látványos kiállítás sikerét és menedzselésének hatékonyságát bizonyítja, hogy sok idősebb látogató a mai napig is a Fehér-tó élete diorámáit keresi a múzeumban. 1954-ben Móczár Lászlóval társszerzőként könyvet ír a tiszavirág rejtélyes életéről. Közben (természetesen) lankadatlan hévvel vizsgálja tovább az Alföld növényvilágát. 1957-ben „Természetvédelmi feladataink Szeged környékén" címmel sorozatot indít, melynek első írása a zsombói erdő egyedülállóan gazdag flóráját dolgozza fel. Ahogy Beretzk Péter neve örökre összeforrt a Fehér-tóéval, úgy kapcsolódik Csongor Győző neve a zsombói láperdőhöz. Sok álmatlan éjszakát okozott neki a fák, növények és madarak megmaradásáért vívott küzdelem, de erőfeszítéseit végül siker koronázta. A lápvidéket helyi jelentőségű természetvédelmi területté ív Ivánították. A legértékesebb részek megmenekültek a mindent felszántani, parcellázni és lecsapolni kívánók pusztításaitól. A természetvédelmet hatodrendű ügyként kezelő Csongrád megyében az adott időben ennél többet nem lehetett elérni. Kezdeményezője és 1957-ben egyik elindítója a Tisza völgy komplex, ökológiai szemléletű kutatásának. A Tiszakutató Bizottság 1958 és 1960