Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

GASKÓ BÉLA Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete "Magyar sorsnak mondják azt, ha valakit csak halála után fedeznek fel. Akkor kezdjük érdemeit méltatni, akkor eszmélünk rá jelentőségére, amidőn már nincs az élők sorában. " Beretzk Péter 1954 Ismét elment valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, aki lélekben immár eggyé vált intézményünk évszázados falaival, az itt őrzött apróbb- nagyobb tárgyakkal, iratokkal. A gyászhír mindenkit villámcsapásként ért. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az utolsó szögedi polihisztor csak úgy minden Istenhozzád nélkül örökre elhagyja szülővárosát, amelyet annyira szeretett. Csongor Győző Czibula Viktor néven látta meg a napvilágot Szegeden 1915. február 27-én. Édesapja, dr Czibula Antal, a „szögényök ügyvédje" bibliofil ember volt, aki tekintélyes házi könyvtárat alakított ki. Feltehetően a családi háttér magyarázza Csongor Győző legendás könyvszeretetét továbbá érdeklődését szűkebb pátriája történései iránt. Vonzódása az örökké megújuló természet csodáihoz Baross főreálbeli tanárának, Czógler Kálmánnak köszönhető. Czógler, akárcsak később tanítványa egységes egészként fogta fel az élővilágot. Csongor Győző (1977) szavaival élve „...nem könyvből tanulta és nem könyvből tanította a természetet". Mindent gyűjtött, mindent rendszerezett. A fiatal diák „famulusként" gyakran kísérte el mesterét Szeged környéki kirándulásaira. Egyik különösen nevezetes útjukra így emlékezett majd fél évszázad távolából: (tavasszal) „...ha a környéket járom ... mindig első mesteremre Czógler Kálmánra gondolok, aki mint diákot először vitt magával egész napos kirándulásra, Nagyszéksósra (1933), ahol a Bálint tanyán Móra Ferenc »leltarozta« valamilyen hun nagyuraság kincsös hagyományainak újra fölbukkant részleteit...Akkor láttam és hallottam először és utoljára megnyilatkozni Mórát a természetről. Egész féldélutánon hallgattam őt." Életének másik nagy tanáregyénisége Győrffy István, a szegedi egyetem botanika professzora. A professzor úr személyesen mutatta be tehetséges hallgatóját Kiss Ferenc erdőfőtanácsosnak, a „szegedi erdők atyjának", ami különleges kitüntetésnek számított. Többször megszakított egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg, majd az egyetem visszahelyezése után Kolozsvárott fejezte be. A szüneteket