Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csongor Győző: A „déli végek” flórakutatásának története, különös tekintettel Csongrád megyére

HALASZ Árpád gimn. tanár, Makó és környéke eddig ismert edényes növényeinek jegyzékét állította össze (Makó, gimn. ért. 1889), melyben 522 növényt sorol fel. HOLLÓS László (1859-1940) kecskeméti főreáliskolai tanár, korától meg nem értett tudós, botanikus, különösképp a Duna-Tisza közi homoki flórát s elsősorban annak gombáit kutatta. Részt vett a Déchy Mór-féle kaukázusi expedícióban is. Idehaza felettese (Kacsóh Pongrác) értetlensége miatt nyugdíjba vonult s nagyértékű, a British múzeum által is áhított gombagyüjteményét elégette. BODNÁR Bertalan (1868-1952) tanárként Szatmár megyéből került 1892-ben a hódmezővásárhelyi ref. gimnáziumhoz. Ifjúkorától kezdve jól ismerte már az ecsedi lápot, ahol Herman Ottót kalauzolta. Tanársegédje volt Kolozsvárott Apáthy Istvánnak. Beutazta Erdélyt, a Balkánt, csaknem fél Európát, eljutva Kis-Ázsiába, sőt Egyiptomba is, ahonnan a VKM segítségével nagyértékü állat-, növény-, kőzet-anyagot hozott haza. 1900-tól kezdve nyaranta tanulmányi kirándulásokat tett diákjaival (7-14 napos) Erdélybe, ahol a Nyárád-völgyében birtoka is volt, vissza-visszatérve fiatalkori gyűjtőhelyeire. Elete végéig Hódmezővásárhely környéke tudományos feldolgozásán (beleértve híres földi kutya tanulmányát is) munkálkodott. Iskolája gyűjtötte herbáriumát Jávorka Sándornak küldte meghatározásra, aki egy részét a MAGYAR FLORA-ban közzé is tette. Említsek közülük (mintegy 40 közül) néhány érdekesebbet: Doronicum hungaricum, Knautia Kitaibelii Dracocephalum austriacum, Urtica pilulifera, Lathyrus pannonicus, Euphrasia tatarica etc. • LÁNYI Béla (1879-1918) jónevű tanárbotanikus, kinek főművéről („Csongrád megye flórájának előmunkálatai" MBL. 1915) Jávorka Sándor akinek egyébként kutatótársa is volt felvidéki útján - a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az ízig-vérig alapos, a szegedi föld szeretetéből fakadó klasszikus munkáról. Sándorfalván született. Algyő-, Hantháza erdőiben, Tömörkény nevezte „Homokországban" szívta magába az alföldi táj természeti tájai szépségét. Kiváló elődök, Magócsy-Dietz, Tuzson, Simonkai, Degen hatására lett botanikussá. Az előzőleg már megismert SZABÓ Imre (1876-1929) szombathelyi tanár-botanikussal kötött halálig tartó barátságot. Enumerációjában herbáriumát is forrásként tekinti. (Szabó Imréről szülővárosából Horváth Ernő tollából kaptunk emlékezést. Lányiról mások, köztük magam is, több helyen emlékeztünk. Levelezésben állott kora legjobb kutatóival, Degentől kezdve, Györffyvel, Hankó Bélával, Moesz Gusztávval, egészen Jávorkáig. Nemkülönben külföldi kutatókkal (A. Topitz, P. Gaumann, H. Laus, L. Rossi, J. Ullepitsch etc.) akik mind elismerően nyilatkoztak a példaszerű, szerény kutatóról. Tragikus halála miatt müve „unicus" maradt. Nevét a