Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csongor Győző: A „déli végek” flórakutatásának története, különös tekintettel Csongrád megyére

A „déli végek"flórakutatásának története.. 275 nomenclaturában néhány növény (Rumex, Mentha) őrzi. Halála előtt kapcsolata volt a szegedi múzeumigazgató Mórával, aki maga is botanikusnak indult, mint Mágócsy-Dietz tanársegédje, de mint kijelentette, a „fehérköpenyes rabszolgaságot" az irodalommal cseréli föl. Kevéssé ismert MÓRA Ferenc (1879-1934) egyetlen botanikai tárgyú értekezése („NÉPIES NÖVÉNYNEVEK A KISKUNSÁG FLÓRÁJÁBAN" 1900). 383 növényfajjal! Lányival egyidőben járta s kutatta Szeged határát a tudós rabbi, LÖW Immanuel (1854-1944) a „FLORA DER JUDEN" c. világhírű munka szerzője, bár mindketten csupán levelező viszonyban álltak egymással. Szinte szemem előtt dőltek ki a sorból, akik nemcsak kor-, de kutatótársaim is voltak, így : GALLÉ László (1908-1980). Zentán született, tanulmányait Belgrádban kezdte, Szegeden fejezte be. Működött, mint gimnáziumi igazgató, szervezte a paraszt dolgozók gimnáziumát, tagja volt a Győrffy-iskolának, munkatársa a szegedi múzeumnak (1969-1980). Tudományos dolgozatainak (zuzmóflóra, növényteratologia s virágos növények) száma 80 fölött van. Munkatársa volt a Tiszakutató Bizottságnak s a Biológiai Társaság szegedi csoportjának. KISS István (1910-1990) főiskolai tanár, aki a környék vizeinek kutatása terén kezdetben algákkal, utóbb a szikesek problémáival foglalkozott. Nevéhez fűződik olyan florisztikai ritkaság, mint a „volgai" vagy erdélyi hérics (Adonis transsylvanica) fölfedezése, a csonka ország határain belül. A „voltak" hosszú sorát hadd fejezzem be TÍMÁR Lajossal (1918- 1956), aki Szolnokról került Szegedre, magával hozva a Tisza tájának szeretetét. Korai halála nemcsak a Soó-iskolának, de a flórakutatásnak legfájóbb vesztesége. Sajnálatosan, az 1956-ban induló Tisza-kutatásban már nem vehetett részt. Jelentősek növényszociológiai kutatásai az általa legjobban ismert Szolnok-Szeged közti szakaszon. A Maros árterén végzett vizsgálatai révén pedig számos florisztikai adattal gazdagodhattunk. A teljesség kedvéért, csak neveiket említhetem azoknak a kutatóknak, kiknek működése,a KÁRPÁT MEDENCE egész flóraterületére kiható jelentőségű, mint például NEILREICH Ágos, a későbbiek közül BOROS Ádám, RAPAICS Raimund, vagy MENYHÁRTH László (Kalocsa). Nem említhettem a trianoni határon túli területnek (Alföldünk egyenes folytatása!) más nemzetiségű s bizonyára szépszámú kutatóit, kiknek eredményei bizonnyal kiegészíthetik a következő évezred folyamán az „integer" flóraképet. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a jelenben is folyik flórakutató munka, elsősorban BODROGKÖZY György révén, ki a szikesek s homokterületek vizsgálatával foglalkozik.