Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Lengyel András: Irodalomszociológiai reálfolyamatok és kultikus magatartás. Az 1923-as szegedi Juhász Gyula-jubileum néhány tanúsága

kat igyekeztek munkakedvében megerősíteni. Az ötlet gazdája, s igy az események mozgatója egy fiatal újságíró, maga is költő, Pór Tibor lett, akit ma, ha egyáltalán nyilvántart, Sarló Sándorként tart nyilván a művelődéstörténet. Pór volt az, aki a terv realizálása érdekében levélben kereste föl Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt - és Szabó Dezsőt, hogy lépjenek föl a jubileumi ünnepségen. Ez a hármas fölkérés indokolt, de némileg mégis naiv volt. A három fölkért író ugyan valóban Juhász baráti körébe tartozott (fölkérésük ötlete is alighanem magától Juhásztól származott), de egymáshoz való viszonyuk lehetetlenné tette a közös föllépést. Szabó Dezsővel akkor már Babitsnak is, Kosztolányinak is a személyesen messze túlmutató vitája volt. Babits - Pór fölkérésére válaszolva - meg is írta, hogy számára lehetetlen a Szabóval való közös szereplés. Ezt a lehetőséget egyébként maga Szabó Dezső is belekalkulálta válaszába, s maga vetette föl távolmaradásának lehetőségét. Az első tanulság itt mindjárt adódik. Juhász vonzalmai és kapcsolathálója már nem egyezett az irodalmi élet valóságos tagolódásával. Ami az ő (s hívei) értékrendjében még összefért, sőt valamiképpen összetartozott, az az irodalmi életben már inkongruens volt. A hasadás, bár népi-urbánus szembenállás még nem volt, már irodalomszociológiai realitással bírt. Szabó Dezső kiesése a lehetséges szereplők közül hozta azután előtérbe Móra Ferencet. Őt, mint lehetséges föllépőt Babitsék is elfogadták, jóllehet országos híre-neve akkor még meglehetősen friss volt: csak 1922-től dolgozott a Világnak, s egy Nyugatos karakterű szereplőgárdába múltja okán nem is igen illett bele. Elfogadása Babitsék részéről nyilvánvalóan a szegedieknek tett gesztus volt - de nem indokolatlan gesztus. Ekkor ugyanis - Juhász mellett ő, ti. Móra reprezentálta legmagasabb szinten Szeged irodalmát, s tárcaírása valóságos értéket jelentett. Az ünnepségre 1923. május 20-án került sor, de nem Budapesten, hanem az ünnepelt lakhelyén, Szegeden. Az eseményekről 23-i beszámolójában Szabó Lőrinc a következőket írta: „A jubiláris matiné vasárnap délelőtt folyt le a belvárosi moziban, amelyben közel 1200 ember gyűlt össze. Móra Ferenc üdvözlő szavai után Babits Mihály és Kosztolányi Dezső felolvasásai következtek, amelyeket a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadott. Étsy Emilia művésznő Juhász-verseket adott elő, majd dr. Szalay József kerületi főkapitány, a Dugonics Társaság elnöke és Miklós Jenő író meleg baráti szavakkal üdvözölték a költőt. Ugyanakkor átnyújtották neki az Otthon-Kör 5000 koronás díját." (Paku Imre szerk., 1962.381.) A matiné előtt s után pedig, értelemszerűen, minden Juhász körül forgott: körülvették, köszöntötték, sőt ünnepelték a barátok és a tisztelők. A program tehát egy hivatalos és nyilvános, valamint egy félhivatalos, de annál fontosabb informális részből állt össze. A hivatalos részben az ünneplés súlyát megadó protokolláris szereplők léptek föl, széles nyilvánosság előtt, fizikai valóságukban. Az informális részben, ismétlődő köszöntésekkel tarkítva,