Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Tekulics Sándor csongrádi főhadnagy fényképei az első világháborúból

ERDÉLYI PÉTER Tekulics Sándor csongrádi főhadnagy fényképei az első világháborúból Tekulics Sándor csongrádi főhadnagy első világháborúban készített fényképei (körülbelül négyszáz celluloid és üveglap) 1996 őszén kerültek a csongrádi Tari László Múzeumba. Az ajándékozó Dudás Lajos tanár, helytörténész volt. A fényképek korábbi sorsáról a következőket tudjuk. Tekulics Sándor 1938-ban bekövetkezett haláláig őrizte őket, majd utána keresztfiához, dr. Tari Lászlóhoz kerültek, aki - mivel helytörténeti (csongrádi) vonatkozásai nem voltak a fényképeknek - megőrzésre, előhívásra átadta az ötvenes évek végén Dudás Lajosnak, aki közel negyven évig védte az értékes történeti emlékeket. A fotók további sorsának alakításában is szerepet játszott, hiszen múzeumunk megbízásából feltámasztotta celluloid- és üvegsírjukból a képeket, amelyekből 1997 nyárvégén tematikus kiállítást rendeztünk. Ezek után ismerkedjünk meg a felvételek készítőjével, Tekulics Sándorral, aki 1877-ben született Csongrádon. Felmenői között találjuk a Meiszter családot, közöttük Meiszter Sándort, nagybátyját, aki Váry Gellért néven lett híres piarista paptanár. Életében valószínűleg meghatározó szerepet játszott Váry Gellért, aki Csongrád történetéről írt híres emléklapokat. Ez a munka, amelyet a huszadik század első éveiben vetett papírra, tartalmaz egy ajánlást is. Az ajánlás szövege a következő: „Magdolna néném fiának, Tekulics Sándornak nagybátyja Váry Gellért, csongrádi piarista. 1904."

1 Az írás szerint azt remélte Váry, hogy Tekulics folytatni fogja a csongrádi emléklapokat a 20. századdal. Az unokaöcs addig ugyan eljutott, hogy a munka folytatásához jegyzeteket készített, s keresztfiát, Tari Lászlót beavatta a várostörténet titkaiba, talán így indítva el az ifjút a helyismereti és régészeti kutatások felé. Váry azonban hiába bízott unokaöccse helytörténeti krónikás jövőjében, Tekulics inkább lencsével, mintsem tollal vizsgálta a világot, s ezt elsősorban az első világháborúban tette. Hogy később készített-e fényképeket, arról nincsenek közvetlen információink. Viszont a család rokonai, leszármazottai, akik a 30-as években voltak kisgyermekek, így tudják: Tekulics rendelkezett fényképezőgéppel és fényképezett is. Mindehhez biztosítottak voltak az anyagi feltételek, hiszen a helyi takarékpénztár jól fizetett vezérigazgatója volt. Hitvese majd harminc évvel élte túl. Családjuk nem lévén, sajnos hagyatékuk sorsáról semmit sem tudunk.