Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Tekulics Sándor csongrádi főhadnagy fényképei az első világháborúból

Azt viszont igen, hogy közéleti tevékenysége igen kiterjedt volt a két világháború között, hiszen alelnöke volt a Csongrád-Sövényházi Ármentesítö Társulatnak, világi elnöke a katolikus egyházközösségnek, elnöke az Activi Catholica helyi szervezetének és tagja a városi képviselőtestületnek.

2 És most vessünk pár pillantást Tekulics Sándor világháborús szerepére. 1914 késő őszén vonult be a 302. gyalogezredhez, amely a szegedi V. ezred utódaként vett részt a galíciai, majd pedig a romániai harcokban. A háború utolsó évében az olasz fronton teljesített szolgálatot. Mint főhadnagy az utánpótlás egyik trén-századának volt parancsnoka. így az első vonalakba nem került ki. Ezt tükrözik fényképei is, amelyek között alig vannak harci eseményekről készültek, ezek is inkább imitációk, mesterséges beállítások, esetleg hadgyakorlatokon fényképezettek. Egyébként igen jól választotta ki a háborús témákat. Tematikai sokszínűségét jelzi, hogy a háborús világnak szinte minden jellegzetes mozzanatát, szeletét megörökítette: a tábori kórháztól, a tábori istentiszteleten át a tábori konyhák világáig beavatja a fényképek megtekintőjét a háború hétköznapjaiba, mindennapjaiba. Kompozíciói nem rosszabbak, sőt inkább sikerültebbek, mint a hivatásos hadi fényképészek képeslapjai, fotói. Képei élesek. A negatívok többségét a nyolcvan év nem tudta megrongálni. E negatívok 9xl2-es tekercs- vagy csomagfilmre készültek, üveglemeze mindössze tizennyolc maradt. (Az is feltételezhető, hogy ezek nem Tekulics munkái: közöttük találunk több légifelvételt Krakkóról.) A képek kiváló minőségi jellemzői alapján feltételezhetjük, hogy jó géppel, talán Zeiss-szel dolgozhatott Tekulics. Ha elkészítjük a fényképek statisztikáját, akkor nemcsak a sokszínű tematikát tudjuk vele bizonyítani, hanem azt is, hogy egy csongrádi főhadnagy mit tartott megörökítendőnek a háború forgatagából. A négyszáztizenhét fényképből 28-on önmagát is megörökítette, többnyire kedvenc lován ülve vagy lovagolva, s nem ritkán tiszti csoportképen. A képek zöme a keleti fronton készült (Galíciában, Volhíniában), körülbelül 359 darab, s csak 50 egynehány 1918-ban az olasz hadszíntereken. Megjelenik képein a frontok mögött élő civilek mindennapi élete és a háború sújtotta galíciai falvak varázslatos bája is. S igen nagy számban található tájkép is a fotók között. Ezek együttes száma eléri a 80-90-et. Úgy vélem a néprajzkutatók számára lehetnek e fényképek csemegék. A továbbiakban: 32 fotó témája a fegyverek, a haditechnika (gépfegyverek, aknavetők, gránátvetők). 7 képen láthatók az egészségügyiek, 16-on fedezékek tekinthetők meg. A lovas fényképek száma megközelíti az 50-et. Érdekes képek - 12 van belőlük - az orosz-magyar frontbarátkozást és az orosz hadifoglyokat bemutatók. Öt fényképen tábori konyhákat, 12-n a szállító trént, 8-on utászokat, hidászokat örökített meg. Négy felvétel szól vala-