Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

szó. Önállóan nem élő var- alapszava hangutánzó szó az uráli korból. Több szólás is kapcsolódik nevéhez: „A mi kenyerünk varnyúvajjal van ám sütve!" - így próbálják vendégségben a gyereket rávenni a kenyérevésre. „Varnyúnak varnyú a fia" - a fiú kövesse az apja mesterségét. A Nagy Feketén a Paragi tanya lakói a fekete varjút szovjetfácánnak nevezik. Ezt az újkeletü elnevezést Algyön is hallottam, Süli János (hatvannyolc éves) nevezte így a csapatokban vonuló varjakat. „Ezök is annyian vannak, mint az oroszok." - mondta róluk. Régóta meglévő vallási ellentétekre vezethető vissza, hogy a fekete varjút pápista varjúnak is nevezik (mivel tápláléka kizárólag magvakból áll), szemben a húsfogyasztó kálvinista varjúval. A barna réti héjának (Circus aeruginosus) bagolyhéja nevét is hallottam, ami a madár jellegzetes, tollas, baglyokéhoz hasonló körgallérjára utal. A kisőrgébics (Lantus minor) népies neve a pusztán szőriszarka vagy bábaszarka, a nagyőrgébicset szarkagábor (a gábor itt nem tulajdonnév, hanem a madár hangját utánzó hangsor népetimológiás alakítása), vagy nagybába névvel illetik a tó környéki tanyalakók (özvegy Tóth Sándorné szóbeli közlése). A bábaszarka és a nagybába nevek „bába" tagja feltehetően boszorkány jelentésben él a madár névben. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a boszorkány bába jelzős szerkezetből tapadással jött létre a boszorkány szó. E mellett szól a szintén boszorkány jelentésű vasorrú bába is.) Szürke-fekete tolla, támadó - és főként a nagyőrgébics esetében - ragadozó természete miatt is illik rá a boszorkány jelző. Az üstökösgém neve Lakatos Károlynál galambkócsag, ez ma már ismeretlen, de jó, és biológiailag jellemző név volt, hisz a madár alakja megfigyelésem szerint is inkább kuporgó galambra, semmint gémfélére emlékeztet. Lakatos is azt állítja róla, hogy „a kócsagokkal rokonítható... a kócsagok és bakcsók közt mintegy összekötő láncszemet képez." (Lakatos Károly: Vadászati és madarászati emlékeimből, 258. o.) Ezt az átmenetet jól szemléltetik az ország különböző tájain élő elnevezések: a Tisza mentén fehér bakcsónak (noha tollazat nem tiszta fehér), vagy kakcsónak hívják. Biharban sárgakendős kócsag vagy sárga kócsag a neve. A batla (Plegadis falcinellus) régebbi helyi neve a zsidómadár (jellegzetes, lefelé görbülő csőre miatt hívták így), ma már ismeretlen, igaz, maga a madár is igen ritka. Ma is él viszont a holló (Corvus corax) népies neve a zsidópap, elsősorban a Fehér-tó Kiskundorozsmával határos részén, az öreghegyi tanyákban. Görbe, hajlott csőre és fekete tollruhája az eredet oka. Ma is fészkel, és szaporodóban van a tó melletti Nagyfeketén. Érdekességként jegyzem meg, hogy a part menti halászoktól a csukó, zsidó krokodil nevét is hallottam.