Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

helyen élő embereknek más-más érdekük fűződik egyetlen madárhoz, s ugyanannak a madárnak többféle nevet is adnak (pl. gulipán - kardosorrú zebramadár). A.) A madár szembetűnő, vagy az ember számára hasznos jellemzője A kanalas gémet, itteni nevén: kanálgémet, kanálszerű csőre különbözteti meg a többi madártól. Bálint Sándor is említi munkájában: „Kanalas gém orrából (az orrából szó itt helytelen, helyette: csőréből) gyereknek való kanál." A Kalapács-tanyában Kalapács Piroska néni a hatvanas években még használta ezt a különös, ámde igen praktikus étkészletet - ök akkoriban gémlapátnak hívták. Egészen pontosan ez a kanalas gém alsó csörkávája; körülbelül harminc centiméter hosszúságú, egyik végén villaforma, másik végén kanálszerű kiszélesedő rész. Piroska néni szerint ecetes salátákhoz különösen remekül lehetett használni. Herman Ottónál is olvashatunk a gémlapátról „mind néprajzi, mind pedig nyelvtudományi tekintetben fontos, hogy pl. Túrkeve és Ecsegpuszta pásztorai a kanalas gém csőrének alsó kávájából evéshez használatos villát: - gémvillát készítettek.", (Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse... 212. o.) mint ahogy „a karcagiak meg a gödény csőrének felső kávájából csináltak merítő kanalat." (Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse... 650. o.) A régi szögedi halászok, madarászok körében használt kótyag név, amellyel a fehéres tollazatú kócsagot illették, mára teljesen eltűnt, kiveszett. Ebben szerepet játszott az is, hogy a madár védetté nyilvánításával megszűnt a tollvadászat, eltűnt az érdekeltség, s így csökkent a kapcsolat a kócsag és az ember között. A pákászok mindig nagy tisztelettel emlegették: ellátták a „nemös" jelzővel (nemöskótyag), mindig harmadik személyben beszéltek róla: „Ü a legszöbb madár! Ű tiszta mint a hó, ragyogó mint a nap: még a sas së meri bántani!" (Bálint Sándor cikke nyomán) Ám a halörök ma is lehajolnak ősszel a gátakon pihenő és tollászkodó kócsagok egy-egy elhullatott, foszlott tolláért, s a díszt kalapjuk mellé tűzik, vagy éppúgy egy fúrt nádszálcsöbe húzzák, mint a régi idők kócsagvadászai tették. (Tóth János) Lakatos Károly vadászati és madarászati emlékeiben írja, hogyan vadásztak vízi madarakra a Kis Fekete és a Nagy Fekete {Rétszékhát vagy más néven Kettőshatár) tanyai emberei: „Maszkkal vadászva, szükséges, hogy a lövész a nőstény szélkiáltó dallamosan hangzó összetett pulpul-szerü hívó szavát meglehetősen utánozni tudja; valami roppant természetességre azonban nincs szükség; valamint nem szükséges a maszkokat se valami nagy akkuratessel kikészíteni. Egyszerűen le kell nyúzni a bőrt, azután jó erős drótot vezetünk végig a testén (melynek segélyével később a maszk a meg-