Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Lengyel András: Arcképvázlat Gáspár Zoltánról

LENGYEL ANDRÁS Arcképvázlat Gáspár Zoltánról 1. Gáspár Zoltán mint a Szép Szó utolsó szerkesztője írta be nevét a magyar eszmetörténetbe. Az „értékvédő" későliberalizmus egyik legjelentősebb bár vitatott - alakja volt, tisztelői és ellenfelei egyaránt ezt látták, látják benne. Útja azonban a Szép Szó szerkesztéséig hosszú volt, s a Szép Szó utáni évek sem múltak el fölötte nyomtalanul. A róla szóló arcképvázlat így, életútjának puszta vázolásával is - az őt megillető kegyeleten túl - a magyar eszmetörténet színképének teljességéhez járul hozzá, s láthatóvá tesz egy bonyolult folyamatot. Nem szokványos, bár nem is egyedi pályát futott be. Munkásságával társadalomtörténetünknek egy kevéssé ismert lehetőségét valósította meg. 1901. október 17-én született Nyíregyházán, apja, Gáspár Géza postatisztviselő akkori állomáshelyén. A család erős protestáns tradíciókkal bírt; apja családja református, anyjáé pedig evangélikus volt. Református hitben nevelték, iskolái is a protestantizmus eszméit erősítették benne. Az elemi iskolát Nyíregyházán, a gimnázium első osztályait - 1911 és 1915 közt - az ottani evangélikus gimnáziumban végezte. 1915-ben apját magasabb beosztásba Kolozsvárra helyezték át, középiskolai tanulmányait így ő is Erdélyben folytatta: a nagyhírű kolozsvári református kollégium diákja lett. Itt kiváló, emberként is, tanárként is kvalitásos tanárai voltak; tanította, többek közt, a nyelvtörténészként jelentőssé nőtt Csüry Bálint, a később egzisztencialista filozófusként nevet szerzett Tavaszy Sándor, vagy a régészmüvelődéstörténész Buday Árpád, a történész Márki Sándor. Igazgatója a novellistaként is számon tartott Kovács Dezső volt. Jól tanult. Nyíregyházán is, Kolozsvárt is a református tradíciók nevelték. Kolozsvárt, már önképzőkörös diákként, aligha véletlenül a reformáció történetéről írt dolgozatával díjat is nyert. A liberális protestantizmus eszméi egy életre belé ivódtak. De sorsa Kolozsvárral más vonatkozásban is összefonódott. Fölsős diákként itt kellett találkoznia a világháború következményeivel. Kolozsvár ugyan nem volt frontvonalban, de az 1916. évi erdélyi román betörés elől menekülők közül sokan ide húzódtak, az iskola szokott élete fölborult, s így a háborús hátország gondjait diákként is érezte. 1919-ben, már az összeomlás után, érettségizett. Hogy 1918/19 eseményeit hogyan fogadta, nem tudjuk. Erdély - s így Kolozsvár - Romániához kerülése egyébként is jelentékenyen módosította az eseményeket körülöttük.