Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Mártély a művészetben

halottaskocsin való Vásárhelyre szállításának. Rudnay Gyula 1926-27-ben Vásárhelyre hozta képzőművészeti főiskolás növendékeit nyári művésztelepi gyakorlatra. A müvésznövendékek a három hét jó részét Mártélyon töltötték. Köztük volt Barcsy Jenő is, akinek vannak ugyan itt született, bár nem szívesen vállalt müvei. Kérte, hogy a Mártély a művészetben c. kiállítás rendezésénél hagyjuk figyelmen kívül itteni, Rudnay után, de Párizs előtt született alkotásait. Főiskolás növendékként ekkor járt Vásárhelyen és Mártélyon Barcsayn kívül Kántor Andor, Füstös Zoltán és Istókovics Kálmán festőművész is. A városban többször, bár nem rendszeresen megforduló Medgyessy Ferenc szobrászművész is áldozott néhány pasztell-lapot Mártélynak. A magyar expresszionizmus jeles alkotója viszont a 20-as és 30-as években egy évtizeden át rendszeresen visszatért a nyári idényben Mártélyra, és ennek eredményeként számos Frank Frigyes műben jelent meg nyugtalan mozgalmassággal a mártélyi táj, szobabelső és az ember is. A vásárhelyi születésű Darvassy István 37 nyáron át tért haza Mártélyra, és életmüvének jelentős részét alkotta meg élénk koloritú, impresszionisztikus mártélyi képekből. Rajta kívül a másik két „kismester", Pogány Ferenc és Barkász Lajos számára is ihlető forrást jelentett Mártély. 1945 után, a vásárhelyi művészet második virágkorában Mártély továbbra is fontos szerepet töltött be. Elősegítette ezt az, hogy a Művészeti Alap 1957-ben alkotóházat építtetett a Tisza-parton. így májustól októberig az alkotóház öt szobájában rendszeresen megfordultak elsősorban budapesti művészek, és legtöbbjük nemcsak pihenni, hanem alkotni jött Mártélyra. Szabó Iván szobrászművész, főiskolai tanár folytatta a Rudnay hagyományt, és képzőművészeti főiskolás növendékeit három évtizeden át hozta Vásárhelyre. A müvésznövendékek programjának rendszeres részét képezte a mártélyi kirándulás. E korszak leghűségesebb és igen gazdag termést betakarító alkotójaként Novotny Emil Róbert festőművészt kell említenünk. Hozzá és Mártélyhoz jellemző személyes élményem is kötődik: Egy alkalommal estefelé a Tisza töltésén találkoztam vele, alkotó munkából hazatérve hozta magával a festőfelszerelését. Rövid beszélgetésbe elegyedve egyszer csak, mintegy kinyilatkoztatásként mondta: „Tizedszer vagyok Mártélyon, mégis mindig mennyi újat fedezek fel". Ez az a korszak, amelyben a művészek közül többen is szorosabb kapcsolatba léptek Mártéllyal. Szalay Ferenc megvásárolta a Késmárki malmot és molnárházat. Utóbbi bővítésével műtermet is kialakított, és rendszeressé tette zenész barátai közreműködésével a „malom-koncerteket". Hézső Ferenc üdülőt építtetett a Tisza-parton. Juhász Sándor a faluban vásárolt házat, amelyet jó ízléssel modernizált. Ugyanígy tett Fodor József is olyan sikerrel, hogy a Tisza utcában vásárolt háza 1983-ban elnyerte az „Év háza" minősí-