Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Út menti keresztek és szobrok Tápén

Sziliszéken, a marhalegelön, az egyetlen artézi kút közelében, a csőszház mellett állott. Ez a kereszt homokkőből volt, hasonló anyagból való korpuszszal. Ez a kereszt is az 1950-es években tűnt el. A tápai réten ma is áll az úgynevezett Fecske Miska-féle kereszt, amelynek az alapítólevelét is megtaláltam. Szövege szerint: „Alulírott szenvedő és érettünk a keresztfán meghalt Jézus Krisztus áldásának elnyeréséért, a szent hitünk dicsőítésére, boldogult emlékű férjem, Pósa Mihály és saját kívánságom szerint a tápéi pajori csöszházzal szembeni birtokomon cementkőből készült keresztet állíttattam azon jámbor óhajjal, hogy az örök időkig az egyház szolgálatában fenntartassék. E célból kötelezem magam még élek, a kereszt jókarban tartására. Halálom után kötelező erővel áthagyományozom a keresztet az örökösökre és azok leszármazottaira, akik hasonlóképpen gondoskodni fognak annak gondviseléséről, még földtulajdonos változás esetén is. Amennyiben a kereszt bármi okból kifolyólag elpusztulna, örökösök és leszármazottak kötelezettséget vállalnak egy másik, új kereszt állítására. Az anyaszentegyház az új keresztet a feltételek mellett felszenteli, és ügyel arra, hogy a kötelezettségek fenn is tartassanak, és azoknak érvény szereztessék. Isten minket úgy segéljen. Tápén, 1927. június 16án. Aláírták: özvegy Pósa Mihályné, Pósa Anna és Pósa Viktor" (itt nyilván Viktóriáról van szó, hiszen Tápén egyáltalán nem volt használatos a Viktor férfinév - Megj. a szerző). A kőkereszt tehát ma is áll, ám az örökösök is rég elhaltak, legalábbis azok, akik a papírt aláírták. És ami mindezzel érdekes: Láthattuk, hogy az örökösök lányok, akik férjhez menésük után már névvesztesekként az alapítási fogadalmat nem vitték, nem örökítették tovább. Ma nincsen Pósa nevü család Tápén. így az sem, aki a keresztet gondozná. Szintén Pajorban, saját birtokán állott Nagy István fakeresztje, amelyet a hajdani idősek csak Kis Pista keresztjeként ismertek és emlegettek. Még magunk is láttuk, de már alaposan leromlott állapotban; körülötte vadrózsa virágzott. A lebői út szélén áll egy fakereszt, amelyet a hajdani Vitéz telep földhöz juttatottjai állíttattak a Porgány-ér partján. Eredeti pontos helyét már nem tudják, annyi bizonyos, hogy nem ott állították, ahol most áll. Sajnos a reá vonatkozó dokumentumokat nem leltem, de valószínű, hogy az 1920-as évek elején állíttatták, és az is, hogy fólszentelésére is sor került. Annál is inkább valószínű ez, mivel a telepen nemkevés vitéz telepedett le, akiknek leszármazottai ma is vallásos emberek. Említettük föntebb, hogy a pajori iskola elé 1927-ben fakeresztet állíttattak a táparéti hívek. Ugyanakkor szenteltek föl Jézus Szíve nevével egy kis