Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén

műhely berendezéséhez tartozott, a nagy fenyőfa asztal 3 fiókkal 7 forint 30 krajczár értékben, a két sárgára festett 4 forintra becsült székkel fiatal iparos számára elfogadható minőségű bútordaraboknak számítottak. (Ezúton kérek elnézést, hogy ezen bútordarabokat nem mutatom be más foglalkozásúak hasonló tárgyaival összehasonlításban. Kérem, hogy ezen rövid előadás keretében ezt az értékelést fogadják el tőlem, higgyék el nekem!) Tehát csak Gy. M. bútorzatát ismerjük tételesen a három mézeskalácsos közül. El kell ismerni, hogy ezek többsége kis érfékü, bár nem rossz állapotú. A részben már korábban lefoglalt bútorok között polgári kényelmet, luxust jelzőnek számít az arany rámás tükör és az ágyterítő is. Még ha a bútorzat teljes garnitúraként nem illusztrálja a mezővárosi iparosság módosságát, civilizálódását, nem mutatja a polgárosultság vonásait, két tárgy alapján a kézművesség kultúraközvetítő szerepét mutathatom be. Az egyik tárgy, a kaptár a mézeskalácsos nyersanyagának előállításához tartozik, a másik a háztartás egy ma már jellegzetes darabja, a dunsztos üveg. Míg Gyovai Antal inventáriumában 1855-ben és Gyovai Ferenc irataiban 1862-ben kasokat említenek, addig Gyovai Miklósnál már a méhek tenyésztésére szolgáló modernebb eszközt, két kaptár foglalnak le. Értékük szerint Gy. A.-nál a 9 üres kas 30 krajczár, tehát egy kas körülbelül három krajczár, Gy. M.-nél a két kaptár 20 krajczár, vagyis darabonként 10 krajczár. A tulajdonos által, házilag fatörzsből kialakítható, vesszőből, szalmából vagy gyékényből fonható méhlakást kisebb értéküként leltározták be. Az újabb, modernebb, a fa igényes megmunkálásával készült méhész berendezést nagyobb értéküként jegyezték be. A kaptár a lexikon szerint a 19. század második harmadától, vagyis évszám szerint 1833-1866 között terjedt. A méhészetben a kas-kaptár eszközváltás csongrádi kezdetére egyelőre a fenti 3 adattal szolgálhatok. (Megjegyzem, a váltás múlt század közepi elindulása ellenére a paraszti gazdaságokban még a 20. században is használták a méhkasokat.) A váltás további elemzéséhez elsősorban az inventáriumokból és becsű jegyzökönyvekből kerülhetnek elő újabb adatok. Gyovai Miklósnál készült jegyzőkönyv tételei között a korban nem általános edényként, tárgyként szerepel kilenc darab dunsztos üveg. Az 1855. évi módos gazda inventáriumokban üveg mérőedény és pohár előfordult, de dunsztos üveg nem. Tehát a táplálkozásban, a gyümölcsök, zöldségek konzerválásában máig szerepet játszó, az adott tartósító technikát szimbolizáló edényről, annak ritka helyi előfordulása, illetve lexikonokban elszórt adatolása miatt érdemes szólni. A TESZ-ben a dunszt befőtt jelentésére 1880-ból, a befőtt szócikkben a befőzött gyümölcsre 1604-ből van adat. Kérdés, hogy 1604-ben mely társadalmi réteg képviselői szolgáltatták ezt az adatot. A néprajzi lexikon a befőzés szócikkben a dunsztos üveghez kötött tartósító