Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén

szív) és mézser készülhetett. Gyovai Miklósnál munkafázisonként is lényegesen több tárgy, teljesebb önálló műhely képe rajzolódik ki, de ő mégis kevesebb, csak háromféle terméket, a fa formából kivert mézeskalácsot, a bádogformával alakított, ejzolt tésztát és méhsert vihetett a vásárba. Esetében az eladósodás, lecsúszás következtében visszafejlődő ipargyakorlattal számolhatunk. Nézzük meg, hogy a nevezett, vizsgálatul választott ipar gyakorlóinál, a róluk hírt adó forrásokban a polgárosulás vonásai kimutathatók-e! Ha a dokumentumokat most is időrendi sorrendben nézzük, akkor először Gyovai Antal inventáriumát kell megvizsgálnunk. Ebben a fiatal ember viseletének néhány darabja mutat városi, polgári vonásokat. A hat ruhadarabból három, az ing, a gatya és a nadrág nem tér el a paraszti viselet darabjaitól, a másik háromból kettő, a téli nyakkendő és a felső öltöny ritkábbnak számíthatott, mert az adott év 12, viseletet is tartalmazó leltára közül csak ebben az egyben fordul elő. A hatodik darabot, egy mellényt Gyovai Antalon kívül csak tisztséget viselő földművesnél, Szlávik Jánosnál leltároztak be más városiasabb ruhadarabok mellett. Gyovai Ferenc biztosítását, illetve háza leégését igazoló iratokból az ipar működtetésére vonatkozóan tudunk meg fontos, polgári igényességre utaló adatokat. A nevezett mézesbábos méhek tartásával, méhekkel és mézzel kereskedéssel hosszabb ideje és nagy tételben foglalkozott. Ehhez a Felvidékről hozott méhészt, 1862-es évet megelőzően ugyanazt a személyt, Bliznik Jánost alkalmazta már 8 éve. Sajnos, azt, hogy a mézeskalács készítésben volt-e szakember segítsége, nem tudjuk! De a méhészetet, a fő ipart nyersanyaggal kiegészítő termesztést távoli vidékről hozott hozzáértő emberre bízta. (Lehet, hogy a méhészet, a méhekkel, a mézzel való kereskedés nagyobb bevételt jelentett, mint a mézeskalács készítése és árulása.) Az ipar - mesteren kívüli - szakember segítséggel működtetése az 1828as statisztika szerint ritka volt. (Ez a segédek alkalmazását jelentette, ekkor 25 segédet írtak össze.) Az 1850-es összesítés erre vonatkozóan nem ad támpontot. Gyovai Ferenc példája egy adat az ipar 19. század közepi kiegészítő iparággal és egyben szakember alkalmazásával történő működtetésére. (Lehet, hogy Gyovai Ferenc a mézeskalácsos ipar termékének kis körzetben, ritka alkalmakhoz, vásárokhoz, búcsúkhoz kötött árusítása mellett a nevezett iparág gyakorlásával menekült meg a Gyovai Miklóst utolérő eladósodástól.) Ugyanakkor Gyovai Miklós leltárában - még ha többszöri lefoglalás állapotában is - néhány jómódra, igényességre utaló, értékes bútordarabokat találhattam. Sajnos, Gv. F. lakberendezéséről, bútorzatáról nem készült jegyzék! Gyovai Antalnak pedig még nem is volt önálló lakása. A bérletben három bútort írtak össze. Ezek közül egy, a tésztahúzó asztal egyértelműen a