Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén

A műhely, egy-egy iparág gyakorlásához tartozó berendezések, szerszámok, még egy-egy darab kis értéke esetén is az iparhoz értő számára tökét jelent(ett). A tárgyak együttese képviselhetett nagyobb értéket. Joggal feltételezhetjük, hogy ahol megmaradt a műhely a tulajdonos haláláig, ott azok az esetek többségében meg is maradt a leltározásig. Az örökösök számára is így jelentett nagyobb értéket. A fiatalon elhunyt mester esetében egy másik kérdés merül fel. Berendezései egy részének hiányára, pontosabban egy-egy munkafázis kellékei egy részének meglétére, másik részének hiányára kell magyarázatot találni. Családi állapota, helyzete ismeretében elfogadhatónak látszik, hogy a hiányzó tárgyak egy részét, a kifejezetten iparos szerszámokat az azonos ipart üző idősebb testvére, másik részét, a háztartásban is használt tárgyakat a műhely számára helyet adó háztulajdonos, esetleg édesanyja adhatta kölcsön. Például a tésztakészítés berendezései közül a szita, a kalmármérleg, a kavarófa, a famozsár és a tésztaszárító állvány, a tésztasütés eszközei közül a sütőlapát, a kefe és a piszkafa hiányzott. A felsorolásból könnyen kikövetkeztethető, hogy melyik tárgyat ki adhatta kölcsön. Az előbbiekben részletezett segítség nélkül elképzelhetetlen lett volna az ipar működtetése, a nyers tészta és késztermék készítése, az, hogy a mester halála után ezek meg is maradtak. A kölcsönzött tárgyakat, annak tulajdonosai a haláleset után, a műhely berendezésének leltárba vétele előtt a tárgyaknak az édesanyához szállítása alkalmával vehették vissza. A következtetés adatai: a Haláleset Fölvétele utolsó, 16. pontjából tudjuk, hogy a berendezések a leltár fölvételekor az édesanya gondviselése alatt vannak, ugyanakkor az inventáriumból, a tartozás 4. tételéből tájékozódunk arról, hogy az elhalt ifj. Kotsis Mihálynak házbérbe tartozik 25 forinttal. Tehát a műhely a nevezett házában volt berendezve. A részletezett elemzés szolgáljon például arra, hogy milyen adatokból milyen következtetések vonhatók le. A cikként megjelenő forrásközlésekben és elemzésekben az adatok, legtöbb esetben tárgyak tételesen és tematikusán fel lettek dolgozva. Ugyanakkor az előadásban a tételről tételre elemzés valószínűleg kevésbé élvezetes lett volna, ezért mellőztem. A nevezett ipar müveléséhez a fentiekben részletezett körülmények között Gyovai Antalnak kevesebb saját tulajdonú eszköze volt. - Itt jegyzem meg, hogy míg Gy. A.-nak 87 saját tulajdonú berendezését írták be a leltárba, addig Gyovai Miklósnál 194 ide sorolható tétel, darab értékét becsülték föl. De a tárgyak - a debreceni mézeskalácsos ipar berendezései leírása alapján végzett - rendszerezése után és egy-egy munkafázis hiányzó eszközeinek kiegészítésével ötféle termék, fa formából kivert báb, mézestányér, mogyorós mézeskalács, bádogformával alakított ejzolt tészta (például mézeskalács