Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén
A másik mézeskalácsosról, Gyovai Ferencről nemcsak Antal bátyjaként a fentebb jelzett iratokban olvashattam, hanem egy 1862. évi irategyüttesben is. Egy biztosítási ügyhöz kapcsoltan tudtam meg néhány, az ipar működtetését pontosító adatot. A harmadik, az előbbiekkel azonos ipart üző mester Gyovai Miklós műhelyét, egyben lakásának tárgyait az 1864-ben készült Záloglási és becslési jegyzőkönyv tartalmazza. A három iparosról a háromféle forrásból nem kaptam, nem kaphattam meg minden - az ipar, a családi háttér, a társadalmi helyzet értékeléséhez szükséges adatot. De az egymást kiegészítő dokumentumokból a három mézeskalácsos iparban használt tárgyairól, berendezéseiről, ezekből következtethetően termékeiről, az árulás módjáról, ugyanakkor viseletéről, lakáskultúrájáról tájékozódhattam, fogalmat alkothattam. Gyovai Antal önálló munkáját a más házában bérelt műhelyben - saját tulajdonú berendezéseit és eszközeit feltételezhetően a bátyjától és a háztulajdonostól kapottakkal kiegészítve - nem régen, egy-két évvel korábban kezdhette. Ezt hirtelen halála szakította meg. Vele ellentétben Gyovai Miklós és felesége egy - a berendezések, tárgyak számából, állapotából következtethetően - régebben, talán évtizedek óta egy kézen működtetett műhely tulajdonosai lehettek 1864-ig. Ugyanakkor az 1855. év adatai alapján Gyovai Antal, egyben Gyovai Ferenc családi hátteréről tudhattam meg adatokat, nevezetesen a testvérek számát, életkorát és családi állapotát, az örökség elosztásának módját. Itt jegyzem meg, hogy a két testvér, Gyovai Antal, Ferenc rokonságát Gyovai Miklóssal eddig sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudtam. (Az anyakönyvek tanúsága szerint Csongrádon sok Gyovai család élt ebben az időben.) Egy inventárium egy-egy háztartásról, gazdaságról, műhelyről, egy család ingó és ingatlan vagyonáról sohasem ad teljes képet, az árverési és becslési jegyzőkönyvektől sem várhatjuk, hogy ilyen értelemben teljesek legyenek. Ennek több, részben kikövetkeztethető oka lehet. Leltáranként más-más tárgyakat hagytak el. A leltárak vizsgálata során arra jöttem rá, hogy bizonyos tárgy fajták meghatározott anyagi-társadalmi helyzetű személyeknél, tulajdonosoknál maradtak el, illetve kerültek a jegyzékbe. Például a viseleti darabok az ingatlan vagyon meghatározott értékéig kerülnek leltárba. (A férfiaknál és a nőknél ez az érték különböző.) Teljesség hiányáról a részletezés értelmében is beszélhetünk, az eddig átnézett jegyzékekben a képekről darabszámukon kívül csak azt tudjuk meg, hogy rámátlanok és rámázottak, esetleg milyen rámájuk van. (Más kérdés, hogy a kor szokásait ismerve a képek témája, technikája kikövetkeztethető.)
