Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Csizmadia Sándor szakítása az MSZDP-vel

E gondolatokat olvasva, ne feledjük, hogy 1919 őszén már megjelent a Friedrich-kormány választójogi rendelete, amely minden 21. évet betöltött magyar állampolgárnak választójogot adott és általános, titkos választásokat kívánt tartani. Ehhez az antant képviselői is ragaszkodtak. Ezen az alapon Csizmadia jelszava, illetve prognózisa nem minősíthető illúziónak. Csizmadia levele végén hangsúlyozta, hogy „a kormánnyal nem a magam akaratából és nem a hivatal miatt tárgyaltam,... erre a lépésre a földmunkások szövetségének vezetősége valósággal rákényszerített és csak azért engedelmeskedtem, mert magam is láttam, hogy a földmíves munkásokon és kisbirtokosokon kívülről segíteni nem lehet. " E gondolatot - sajnos - nem fejtette ki pontosabban. Valószínűleg arra gondolhatott, hogy az MSZDP az elmúlt 25 év alatti küzdelmével nem tudta érdemben javítani az agrárproletariátus gazdasági, társadalmi és politikai helyzetét. Ezt még inkább érvényesnek vélhette az ellenforradalmi viszonyok között. Mindkét gondolatnak volt igazságtartalma. Ebben az összefüggésrendszerben már érthetőbb az önálló politikai szervezkedés célkitűzése: „a földmívesek (munkások, kisgazdák) egy táborba!" - jelszó kiadása. Mindezek után Csizmadia kijelentette: „Egyénileg magam örülök annak legjobban, ha nem kell bemennem a kormányba."

26 Csizmadia levele után a Szántó-Vető - teljes terjedelemben - közzétette az MSZDP Titkársága október 30-án hozzá írt levelét és Csizmadia arra október 31-én írt válaszát. E dokumentumok közlése után Csizmadia SzántóVetőhöz írt levelét így zárta: „történjék bármi, maradok a földmívesek - és a szocializmus mellett. Ettől engemet semmiféle üldözés, rágalmazás el nem térít."

27 Csizmadia Sándor elvi-politikai kérdéseket felvető levelét segít megérteni Takács József: Új utak! című cikke, amely a Szántó-Vető ugyanazon számában jelent meg. Ebben Takács a Földmunkásszövetség vezetőinek Friedrichkormány képviselőivel folytatott tárgyalásának leírása után azt emelte ki, hogy nekik nem adhatnak útbaigazítást az MSZDP pesti politikusai arra, hogy „miként szolgáljuk a földmunkások érdekeit." A tapasztalataikból leszürődött meggyőződésük, hogy a „földmunkások szervezetét nem lehet az ipari munkások szervezetének mintájára felépíteni, ... az ipari munkás és a földmunkás életkörülményei, társadalmi helyzete és lelkivilága között ... lényegében nagy a különbség." Szerinte „éppen ezen érdekellentétek miatt nem sikerült sohasem belekapcsolni a földmunkásságot az ipari szakszervezetek mintájára felépített mozgalomba." Ezzel kapcsolatban Takács József felemlegette a tíz évvel korábbi eredménytelen küzdelmüket az agrárprogram kidolgozásáért. Ugyanakkor jó politikai érzékkel feltűnőnek nevezte azt, hogy a falusiak „nagy tömegben csak akkor kezdtek a szociáldemokrácia után érdeklődni, amikor az a Buza