Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Csizmadia Sándor szakítása az MSZDP-vel

kadt" a szocializmustól. Ugyanis „a bolsevizmus nem volt egyéb, mint a szocializmus összes alapelveinek, taktikájának és módszereinek, tehát magának a szocializmusnak megtagadása. Éppen ezért azoknak, akik a bolsevizmust csinálták, szándékosan és tudatosan előmozdították, annak megmaradását egészen a bukásig biztosítani igyekeztek, nincs joguk a szocializmus képviselőiként szerepelni." Csizmadia szerint azért kellett elhagynia a szociáldemokrata pártot, mert annak „nincs többé semmi köze sem a szocializmushoz, sem a néphez, de különösen ahhoz a néphez, amelyhez én a legközvetlenebbül tartozom: a fóldmíVelö néphez." E nép - állította Csizmadia - „soha olyan rettenetes elnyomás alatt nem nyögött, mint a bolsevista uralom alatt. Ezt az elnyomást még keservesebbé, elviselhetetlenebbé tette az a körülmény, hogy míg azelőtt a földmívelőket a más osztálybeliek nyomták el, addig most a gyilkot saját testvérei döfködték szegény szolga testébe, az akasztófákra osztályostársaik húzták föl." És a bolsevizmust - Csizmadia szerint - „nem a szociáldemokrata munkásság, de a szociáldemokrata párt vezetői csinálták. És a vezetőség képviseli mindig a pártot. Amit a vezetők cselekszenek, azt a párt cselekSZÍ. Amit Csizmadia a proletárdiktatúra szegényparasztságot is sújtó elnyomógépezetéről állított az csak részben volt igaz. E megállapítás érvényes a szociáldemokrata vezetők bolsevizmussal kapcsolatos felelősségéről általa írottakra is. Tehát bizonyos - kétségtelenül meglévő - tényeket túlexponált és lényegében így az egész Tanácsköztársaságot elvetette, illetve az azt támogató szociáldemokrata vezetőket is bűnösnek kiáltotta ki. Ami így nem felelt meg az igazságnak! Csizmadia kijelentette, hogy a proletárdiktatúra bukása után azért vett részt az MSZDP újjászervezésében, mert „azt hittem, hogy csakugyan egy új szociáldemokrata párt alakul, olyan, amely a szocializmussal egy lesz. Erről azonban szó sincs. A mostani szociáldemokrata párt vezetőivel, módszereivel a régi. Hozzájuk semmi közöm nem lehet, ha a szocializmust és a népet elárulni nem akarom." Ugyanakkor hangoztatta: „igazi szociáldemokrata párt, olyan, amely a szocializmust valóban képviselni tudja, lehet még ebben az országban, lesz is, mert ez fejlődésbeli szükségszerűség: hanem a mostani szociáldemokrata párt mostani vezetőivel, borzalmas múltjával, számottevő párt többé nem lesz, ...azt a földmívesek majd garantálják." Az MSZDP azon vezetőinek pedig, akik földmunkás-kongresszus összehívásával kívánták tisztázni a helyzetet, magabiztosan azt üzente, hogy az a „szociáldemokrata pártra nagyon siralmas eredménnyel fog végződni." Csizmadia kiadta a jelszót: „a földmívesek (munkások, kisgazdák) egy táborba!", mert úgy gondolta, hogy „pillanatnyilag_alakulhatnak a politikai viszonyok akárhogyan, de a döntő súly ... a földmíveseké marad."