Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Csizmadia Sándor szakítása az MSZDP-vel

„szövetség ellen indított politikai pöröket beszüntetik, a letartóztatott vidéki földmunkásokat, akiket politikai végségekért tartóztattak le, szabadlábra helyezik és végül az agitáció szabadságát biztosítják. Ezekre nézve csak azon feltétellel kaptunk szóbeli ígéretet, ha Csizmadia mint államtitkár belép a kormányba" - írta a Szántó-Vető c. hetilapban e tárgyalások egyik prominens képviselője Takács József, aki a Peidl-kormány földművelésügyi minisztere, illetve a Földmunkásszövetség országosan ismert vezetője volt.

22 Takács és a Földmunkásszövetség néhány más vezetője a politikai napilapokban azt nyilatkozták, hogy a szövetség központi vezetősége a párt választmány állásfoglalásával szemben Csizmadia magatartását helyesli és kijelentették, hogy Csizmadia elhatározásához maga a vezetőség az előzetes hozzájárulást is megadta.^ Hogyan élte meg, illetve hogyan látta, magyarázta ezeket az eseményeket Csizmadia Sándor? O a polgári, illetve a keresztény-konzervatív napilapoknak adott nyilatkozatok mellett a Szántó-Vető című mezőgazdasági és politikai hetilapnak - amely ekkor Nagyatádi Szabóék liberális-agrárdemokrata és egy sajátos nemzeti-agrárszocialista álláspont közötti átmenetet képviselt levélben is kifejtette véleményét. Ezt azzal kezdte, hogy a Népszava „csipkedéseivel, alacsony, célzatos és homályos gyanúsításaival nem törődöm. Nagyon jól ismerem a szocializmus magántulajdonosait: tudtam, hogy ez így fog történni." Büszkén vallotta, hogy negyedszázadon keresztül dolgozott az MSZDP-ben: „Magyarországon én teremtettem meg a szocialista költészetet. ... Én a költészetet a szocializmus igájába fogtam, bár tudtam, hogy ezzel a legnagyobb mértékben rontom a magam költészetének értékét. És mégis cselekedtem, mert a művészetnél, a magam költői emelkedésénél is fontosabbnak tartottam a nép javát. ... Mindenki tudta ezt, ... csak a hivatalos szociáldemokrata párt nem tudta sohasem és nem tudja ma sem."

24 Hogy ezzel kapcsolatosan mi az igazság és kinek van igaza, egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre igen jellemző, hogy Csizmadia a közte és az MSZDP vezetői közötti politikai vitát a költészetének párton belüli megítélésével hozta összefüggésbe. Ez is mutatja főhősünk emberi érzékenységét és sértődékenységét, amely itt - valószínűleg - befolyásolta politikai döntését is. Ezért e kérdés további tanulmányozása segítheti a kutatót a valóságos okok kiderítésében. A miért szakadt el a szociáldemokrata párttól kérdésre Csizmadia a következőket válaszolta: „Azért, amiért benne voltam. Soha sem voltam a pártban a pártért, hanem mindig a szocializmusért és a népért. Már pedig a szocialista párt és a szocializmus nem okvetlenül egy. A kettő lehet egy is, de járhatnak külön, söt egymással homlokegyenest ellenkező utakon is." E tételének bizonyítására Csizmadia azt az érdekes (és a kutatók által eddig nem vizsgált!) állítást tette, hogy az MSZDP a „bolsevizmusban teljesen elsza-