Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Szalontai Csaba: Megjegyzések az alföldi avarság eltűnéséről és továbbéléséről

Jelen előadásomban három korábbi dolgozatom (SZALONTAI 1991, 1995, 1996a) tanulságait ismertetem. Ezzel mintegy jelezni szeretném azt, milyen újabb lehetőségek állnak a rendelkezésünkre a probléma megközelítésében, milyen újabb adatokkal lehet kiegészíteni a korszak leleteinek listáját, lelőhelyeinek térképét. Három olyan szíjvéget vizsgálok meg, amelyek véleményem szerint alkalmasak lehetnek a továbbélő avarság egyik komponensének meghatározására. A vizsgálatra kiválasztott három verettípus a korábbi kutatási álláspontok szerint az avar kor legutolsó fázisának termékei. Ezek a következők: karéjos veretek és szíjvégek, áttört liliomos veretek és szíjvégek, illetve a hohenbergi típusú veretek és szíj végek. Mint már említettem, mindhárom verettípus a késő avar kor legutolsó fázisának terméke. A szeriáció segítségével elkészítettem a felgyújtott leletek és leletegyüttesek relatív időrendjét. A kapott relatív időrendi táblázat megerősíti azon korábbi megállapításokat, melyek szerint a vizsgált övveretek a késő avar kor legutolsó fázisának termékei. Sokkal több tanulsággal szolgál számunkra a tárgyak abszolút időrendjének vizsgálata. Miután ennek meghatározására biztos fogódzónk nincsen, a kettős kronológiát alkalmazzuk. Vagyis a készítésük időpontját az életkor adatokkal kalibráljuk, és ennek segítségével meghatározhatjuk a földbekerülésük idejét. Természetesen ez sem új módszer, hacsak annyiban nem, hogy korábban nem végeztek ilyen vizsgálatokat, még annak ellenére sem, hogy erre, már többen többször felhívták a figyelmet. A módszer lényege a következő: 1. A szeriációs táblázat segítségével megállapítottuk a leletek relatív időrendjét: a három vizsgált tárgytípus esetében ez a késő avar kor legutolsó fázisa. 2. Ha azt feltételezzük, hogy ez a fázis addig tartott, amíg a frank és bolgár háborúk ki nem törtek, vagyis konkrétan az utolsó békeévig, akkor a tárgyak készítésének abszolút időrendjeként megállapíthatjuk, hogy nagyjából a 790-es évek környékén készíthették ezeket. De, hogy ne egy konkrét évszámhoz kössük a készítésű idejüket, használjuk a 791 és/vagy 800-as dátumot. Ehhez azt kell feltennünk, hogy a háborúk következtében a késő avar fémművesség megszűnt, és nem folyt tovább az övveretek előállítása. Ez minden valószínűség szerint így is lehetett, bár a kutatottság mértéke egyértelműen nem zárja ki ennek az ellenkezőjét sem. Ez azt jelenti, hogy az ötvösség megszűnésére kijelölt 791/800-as évszámmal talán egy kicsit alulkeltezzük az utolsó horizont készítésének idejét, de amíg nem sikerül bizonyítani, hogy a háborúkat követően akár több évtizedig is létezett ötvösség, addig be kell érni ezzel a záróévszámmal.