Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Szalontai Csaba: Megjegyzések az alföldi avarság eltűnéséről és továbbéléséről

3. Ezt követően meg kell vizsgálni az adott tárgyat viselő tulajdonos korát a halál beálltakor. A halott korából levonjuk azokat az éveket, amikor fiatal koránál fogva nem viselhetett övet (tudván azt, hogy pontos adatok hiányában legtöbben a 16. életévet szokták ezen időpontként elfogadni, másrészről pedig mindenki tudna olyan gyermeksírt említeni, amelyben teljes, vagy részleges övet találtak. Ebből is látszik, hogy a többség által használt 16 év nem abszolutizálható). Mindezzel együtt ha a halott életkorából levonjuk a 16 évet és a kapott eredményt hozzáadjuk a veret készítésének feltételezett időpontjához, akkor megkaphatjuk a tárgy földbekerülésének időpontját, vagyis azt az évszámot, amikor a viselője elhunyt. Az így kapott eredmények (SZALONTAI 1996, 36-37) azt mutatják, hogy a tárgyak nagy része már a 9. század első harmadában került a földbe, de jó néhány lelet esetében alapos okunk van azt feltételezni, hogy csak a 9. század közepén hunyt el a viselőjük. 4. Mint látható, többszörös feltételezésen (ötvösség megszűnésének időpontja, a felövezés időpontja, a halottak kormeghatározása, a veretes öveket egész életükben viselték-e tulajdonosai stb.) alapul az általunk használt módszer - és akkor még nem is említettük a vegyes garnitúrákból adódó buktatókat - de úgy vélem, hogy ha vannak is a feltevésekből eredő tévedések, a kapott eredmény trendjében mindenképpen közelíthet a valósághoz. De konkrétan: ha tévedtünk, akkor az avar továbbélés szempontjából lefelé tévedtünk. Hiszen ha csak 10 évvel későbbre tesszük a fémművesség megszűnésének idejét, akkor máris 10 évvel nőhet a továbbélés felső időpontja is. Milyen tanulságok vonhatók le a fenti „gondolatkísérletből"? Célom az volt, hogy választ keressek arra a kérdésre, hogy hol, és milyen leletekkel lehet igazolni az avarság továbbélését. Miután a késő avar kor abszolút időrendje a bevezetőben vázoltak miatt determinált (a források tanúsága szerint az avarság kihalt az Alföldön ezét nem találunk ott 9. századi régészeti leleteket, illetve a 9. századi régészeti leletek hiánya szintén a források adatait erősítik), és jelen tudásunk szerint még meglehetősen kevés - bár egyre szaporodó számú - adatunk van arra, hogy ezt a hagyományos időrendet módosítsuk, kénytelenek voltunk a mindenki által elfogadott adatokkal dolgozni. A régi adatok új módszerű elemzéséből pedig azt kaptuk eredményül, hogy igenis számolnunk kell a 9. századi Alföldön avar népességgel. Hiszen azok a jellegzetességek amelyek a korábbi időszakra voltak jellemzők (öntött övveretek) használatban voltak a 9. század folyamán is. Még egy dolgot nem szabad elfelejtenünk. A vizsgált tárgyakat tartalmazó sírok, egy-egy temetőn belül általában a szélső sírsorokban helyezkednek el, vagyis valószínűleg a temetők használatának utolsó időszakában áshatták ezeket. Ugyanakkor ezek a sírok nemcsak saját magukat keltezik, de eseten-